Vannak szavak, helyzetek és történések, melyek beleégnek az ember fia és lánya agyába. Aztán ezek akarva-akaratlanul előbújnak olyankor is, amikor a legkevésbé kellene. Pl. szeretkezés közben. Sokan egész monológokat hallgatnak, mikor igazán mással kellene, hogy foglalatoskodjanak. Van, aki "csak" a cselekvéssor forgatókönyvét forgatja a fejében, vagy azon gondolkodik kellően jól csinálja-e, esetleg az jár a fejében, milyen más is lenne mással..., míg mások "józanul" szeretkeznek, mindig világít egy kis lámpa... Olyan is akad, aki a másnapi teendőit szedi rendszerbe, vagy a nemrég látott focimeccs jeleneteit játssza újra. A nők sokszor itt is a kinézetükön, a tetszésen gondolkodnak, vagy azon mikor lesz már vége... De az is gondolkodásra ad okot, ha azon aggódunk hallják-e a gyerekek, a szomszédok, vagy megtudja-e a párunk...

Szóval, rengeteg gondolkodnivalónk van! Pedig a jelen tevékenységbe, a  valóságba való belefeledkezés gyakorlásának a legkellemesebb módja a szex.:) (Mert bizony nagyon sok munkát is így a legjobb végezni, a külvilágot, és a belső mással foglalkozást is félretéve, csak az adott cselekvésnek élni, alkotni, teremteni.)

Lényegében arról van szó, hogy a gondolkodás lineáris, analizáló, ítélkező, kommentáló típusát igyekezzünk kikapcsolni, helyette összpontosítsunk a közvetlen észlelésre, érzékelésre, cselekvésre. Cselekedjünk, tapasztaljunk, de ne foglaljuk szavakba mindezeket! Spontán módon merüljünk bele az itt és most pillanatának érzékelésbe! Még arra se gondoljunk mit érzékelünk.... így egyszercsak a valós történést, egyesülést érzékeljük...

Összontosítsunk az érintésekre, szagokra, hangokra, látványra, mozgásra, merüljünk el a "van"-ban, cél nélkül, erőfeszítéstől mentesen, természetesen, ösztönösen, magunkban és egymásban....

"Kedves Vendégünk!

Örömmel értesítjük, hogy szalonunk májusi "FREE FEELING" díját Ön teheti magáévá.

Kérjük, hogy a díj és a hozzátartozó ajándék kézhezvétele miatt mihamarabb keresse fel örömlányunkat.

Minden jót kívánunk!"

Milyen??

Szia,
Gondoltam, írok pár sort, mégiscsak jobb így, mint a téren ordítva közölni a mondandómat, amire a blog való... :) És igen, ez neked szól személyesen, nem a blognak...
 
Fura gondolataim vannak... No semmi beteges, csak fura...
 
Mert igen, jártam már pár lánynál, mikor miért, és a Te írási stílusod sugallta kép valóban nem illik abba a milliőbe... Egyébként ne hallgass senkire, nagyon sok vendég (akik a lányokért, magukért járnak a lányokhoz, nem a vaginabérletesekre gondolok) vevő a "barátnőfílingre"... :)
 
Olyan... nagyon nagy baj ért és ez az egy kiút, amit látsz tipusú, meggondolatlan lépésnek tűnik a dolog a kevéske információ alapján.
 
Le kell írnom, aggódom érted ismeretlenül is. Ha sikerrel jársz, sem lehetsz igazán büszke, mert mit kapnál vissza az emberektől? "Na ja, kurvaként..." (Megjegyzem, ezért a hozzáállásért külön a büdöskurvaannyukat... :)
Viszont, ha nem jön ki a lépés, még mélyebbre taszíthat azon a lejtőn, amelyen fölfelé kapaszkodsz éppen. Jöhet a "hát már megdugni se akar senki" tipusú gondolatkör és egyéb depresszív cimborái. És akkor (ha jól vettem ki a szavaidból) hogy fogsz azoknak segíteni, akikért most mindezt a nagyon nagy áldozatot hozod? Ráadásul ezzel a dologgal bőven életre szóló sebeket is szerezhetsz...
 
Nem riasztani szeretnék, csak segíteni... Már amennyit tudok, bár ez nem feltétlenül sok... És ha hagyod, természetesen... :)

...

"Három perc alatt vége volt a legjobb szándéka és legnagyobb igyekezete ellenére. Semmit sem tehetett ez ellen, amíg meg nem értette, hogy annyira lekötötte az orgazmus -  a sajátja, a nőé és az időzítés -, hogy nem tudott odafigyelni a saját érzéseire.

Amikor ezekre az érzésekre és érzékelésekre nem csupán közbeeső állomásokként kezdett gondolni, hanem olyan élményekként, amelyeket önmagukért is érdemes élvezni, két változás történt: tudatoabbá váltak benne saját érzései, és lehetővé tették, hogy ideiglenesen csökkentse az ingerek tempóját és saját nemi izgalmának szintjét mindazokban a pillanatokban, amikor úgy érezte, hogy idő előtti csúcshoz közeledik. De - ami legalább ennyire fontos volt -a pozitív összpontosítás ezekre az érzésekre, nüanszaikra és változataikra és a velük járó kezdeményezésekre és reakciókra feloldotta a korábbi, öntudatlan sietséget is, hogy mindennek vége legyen. A korai magömlés megszűnt.

Megértette az emberi viselkedés nagy látszólagos ellentmondását - ha az ember megpróbálja figyelmen kívül hagyni, "uralni" az érzéseit, az nem nagyobb, hanem kisebb önuralomhoz és szabadsághoz vezet."

Marc Fasteau lényegi dolgot írt le fenti című könyvében. Az időtlenség  megélésének, a magömlés szabályozásának a kulcsa az érzésekbe való belemerülésben, a tudatosságban rejlik, elfojtásuk, vagy figyelmen kívül hagyásuk helyett. Tehát minél jobban belemerül a nő és a férfi a szeretkezés érzékelésébe, észlelésébe és érzéseibe, annál könnyebben tud uralkodni nemi izgalmának szintjén, az orgazmusán, és a magömlés bekövetkeztén. (További néhány bejegyzésben ennek gyakorlatáról írok majd.)

 Kérdés: miért szeretkezik bárki úgy, hogy lehetetlen legyen megtapasztalni az időtlenséget, végtelenséget és a gyönyör teljességét? (Holott ez lehetséges, mind tartós és alkalmi kapcsolatban gyaránt.) 

Nemrég fejeztem be egy igen hosszú, érdekes és tartalmas beszélgetést... Határozottan jó volt, az a gondoskodós, együttgondolkodós férfias fajta, nem is hittem volna egyébként, hogy értelmes, tiszta és logikus gondolkodású, "volt gyerekszobája" tipusú férfi milyen jól tudja "kezelni" az örömlány-projektemet, ítélkezésmentesen, elfogadással, ám másfajta útkeresés lehetőségének mérlegelése mellett. (Jó-jó, igénybevett már ilyen "szolgáltatást".) A beszélgetés nem arról szól, hogy megdugni akarna (na jó nyilván, esetleg ilyesmi is szerepel a távlati terveiben), különösebb befektetés" nélkül, nem is arról, hogy az "örömlánykodás" vonzaná, és arról sem, hogy "lelki szemetesládája" lennék.

Úgy döntöttem a közeljövőben jókat fogok szeretkezni. Nem tudom pontosan mikor, kivel, de hamarosan, elegem van a várakozásból, elegem van abból is, hogy van egy kis szex, aztán meg a várakozás.

Jó, tudom, egyrészt az örömlányság nem is erről szól, másrészt meg jórészt, vagy részben rajtam múlik. (Na még egy pár "részt" írhattam volna.) Meg azt is tudom, hogy kevesebb  válogatással valamelyest jobban állnék anyagilag, talán esélyesebb lennék a likvid helyzet és egyéb rémségek normalizálására. De mindig közbejön valami, vagy valaki.... aminek következtében se szex, se pénz... háát, pedig nem én szervezem így, komolyan...

Aztán hiányzik a tervszerinti, célirányos alkotómunka is, meg a jól végzett munka utáni folyamatos elégedettség-érzés. (Egy aprócska gond van, ahhoz is pénz kell... De sóvárogva gondolok a boldog békeidőkre...) Mert a szexet nem tudom munkának tekinteni, tudom, szexmunkás a divatos megnevezés, de akkor sem, és még akkor sem, ha azt is tudom, hogy idő, energia és egyéb befektetést igényel... Mert nem könnyű, testileg, lelkileg és szellemileg sem.

No meg azt is rosszul viselem kicsit, amikor valaki ígéri, hogy keres, és aztán mégsem, és hiába tudom, hogy dolga van, váratlan esemény, vagy más halaszthatatlan dolog, mégis szeretném, ha keresne, ha írna, ha hívna, ha beszélnénk valahogyan. Mert valamely:) okból fontos és számít. Azt hiszem neki is az (lenne).

Érdekes egyébként, talán szemléletes, hogy milyen hülye vagyok: míg az örömlányos ötlet előtt nem kerestem párkapcsolatot, mert nem akartam senkit terhelni a gondjaimmal, (ha meg pl. elhallgatom, az már nem is normális kapcsolat), most meg mikor nem igazán esélyes, mégis elképzelhetőnek tartom... Természetesen rögtön villog is számtalan kérdés, aggály, bizonytalanság stb...

Most ha lehetne kicsit visszafutnék az időben, és másfelé kanyarodnék egyik-másik helyen... 

"Kudarc volt, a végén mindössze ezt fogják mondani. Pedig könnyen sikerülhetett volna is. Egy észre sem vehető csekélységen múlott, hogy kudarc lett, nem siker."

 Kafka egy fontos kérdésre mutatott rá, és adott valószínűleg sokunkra jellemző választ.

A szeretkezés egyszerű, magától értetődő és könnyű út a mindenséggel való természetes egységünk kiterjesztéséhez, egy megváltozott tudatállapot, transzcendens élmény  megtapasztalásához.

Könnyű, egyszerű? Nem, mégse, bonyolulttá tettük, évszázadok, évezredek alatt. Senkinek nem volt igazán érdeke az, hogy a szeretkezéssel az ember közvetlenül  megtapasztalja a transzcendens élményt. Sokkal inkább érdek volt és az ma is, hogy közvetítőkön keresztül, vagy nehezebb úton és csak néhány "kiválasztott" juthasson el e tapasztalásig: önsanyargató gyakorlatok, intézményesített közvetítés, világi tiltások, majd az alkohol és kábítószer használata helyettesít, ad valódi vagy ál, "olyan mintha" érzést. Mára a szeretkezés intézményesített tiltását felváltotta az intézményesített hamisítás: a pornográfia, a prostitúció, az érzékek és érzékelés szándékos tompítása, a szeretkezés más, pusztán biológiai szintre helyezése; az alkohol és a drogok járványszerű terjedése, melyek használata megakadályozza a valósághoz való kapcsolódást, az intimitás élményének transzcendens megélését.

A transzcendens élmény elérése hozzáállás, tudatállapot, érzés, érzékelés és érzelmek megélésének tudásában rejlik. A szeretet és fizikai megnyilvánulásainak átélése iránt az emberben olthatatlan vágy van, alapvető szükséglet a szoros közelség, a szeretetteljes érintés, ölelés, bizalom, biztonság,  a kölcsönös odaadás és odaadottság érzése, ezek megélése alapvető a teljes élmény megtapasztalásához.  (Mindezek függetlenek egy kapcsolat tartós vagy alkalmi voltától, mindkettő lehet üres, és tartalmas is, sokkal inkább a szereplők függvénye.) A tudatállapotot illetően  a gondolkodás kiiktatása, a gondolatmentesség a lényegi, úgy hogy közben az ember  tudatosan belemerüljön az élménybe. Az időtlenség megélésében segít a magömlés visszatartása, amely lehetővé teszi a szex meghatározatlan ideig történő gyakorlását. Ez a gyönyörérzet meghosszabbításán túl a transzcendens élmény elérését is segíti.  A spontanaitás alapja az érzések és megérzések követése, kicsit hasonlóan a művészi kreativitás megéléséhez, egyfajta szándékosságot alig igénylő, áradó érzés és cselekvés.

Mindezek megtapasztalása mindannyiunk számára elérhető, ha igényünk van rá. Ha mindkét félnek igénye van rá.

Ami engem illet, most objektív okok tették lehetetlenné, hogy bármily szintű élményben részesíthessek valakit, ami jó is meg nem is....

Uesiba Morihei, aikido mester gondolatai foglalkoztatnak egy ideje. Kéretik nem félreérteni! Azt gondolom, hogy az alábbi intelem figyelembevétele, gyakorlatba való átültetése egy élhető világ részbeni alapját jelentené. (és az örömlányok és vendégeik sem kivételek...)

"A gazdaság a társadalom alapja. Amikor a gazdaság szilárd, a társadalom fejlődik. Az ideális gazdaság egyesíti a szellemit és az anyagit. A legjobb áru, amivel kereskedni lehet: az őszinteség és a szeretet."

Helyzetjelentés ismét.

Hm, a hülyeség teteje.

Kedves, értelmes, kellemes férfi, jó társalgó, érdeklődő, figyelek rád tipusú, nagyvonalú, igazi úriember, olyan szeretőnek való, lelkes, és lelkesedése nem megjátszott.  Ajándék és miegymás. A vigyázok és figyelek rád igyekezete, jóval utána is. Jó, lényegében kielégítőnek mondható szex. (Persze nem az a lelkesítő, széles vigyort az ember lánya arcára csalogató, de kedvesen és hosszan  mosolyogtató.)

És most mégsincs jó kedvem, nincs jó kedvem, pedig azon a múltkori szombaton volt...

A férfit megbecsülni és szeretni a farkán keresztül lehet, ugyanis a férfi a a szerszámán keresztül érzékeli mennyire fontos a nő számára. 

Meglehetősen egyszerűnek tűnnek e kijelentések, ám érdemes a részletekben elmélyedni.

Az a nő aki számára nem fontos partnere nemi szerve, valószínűleg éretlen is a partnerkapcsolatra, de az adott kapcsolatra mindenképp, feltehetően csak beszélgetőtársra, kísérőre, barátra, férjre stb. van szüksége. A férfiak számára ugyanis nagyon fontos a saját farkuk, ez a büszkeségük, férfiasságuk fokmérője,  a biológiai-fizikai kielégülés mellett lelki kielégülést számukra szerszámuk elismerése ad, ez erősíti teljesítőképességüket, öntudatukat, önbecslésüket, ami kihat az ágyon túli eredményeikre is. Egy valóban jól működő (szexuális) kapcsolathoz elengedhetetlen a farok természetes és magától értetődő dicséretén túl természetesen az is, hogy az összeillőség valódi legyen (ahogy egy német mondás szól: minden fazéknak meg van a maga fedője...), hisz ez biztosíthat hosszú távú harmóniáát.

Gyakran a fentebb említett lelki kielégületlenség hajtja újabb és újabb kapcsolatba a férfit, annak ellenére, hogy párkapcsolatában a fizikai kielégülés adott, jó tehát szem előtt tartani: a férfi iránti megbecsülésünket leginkább a falloszán keresztül tudjuk kimutatni.

 V:  van magánál NFV+?

 V:  szerintem maga abba fogja hagyni

----

 Egyetlen életünkbe vont találkozás sem véletlen. Mindegyik üzenetet hordoz számunkra, amit felismerhetünk. Felismerhetnénk, ha egy-egy találkozás során saját félelmeink, a másiknak való megfelelés görcsös akarása helyett, vagy épp magunkat védőnek hitt álarcunk felvétele helyett képesek lennénk a másikat látni. A másikat, azt, aki ő valójában, és látná-láthatná a másik is azt, aki valójában vagyok: így illúzió helyett a valóság megélésének csodája lenne a miénk, a találkozás idejére. 

" 2009.10.06. 10:17 - Index

Vén betyár belinkelt egy index cikket, szex témában :D: :D :D, azt megnézve találtam a feljebb általam beollózottat. Eléggé evidenciának tűnik, ám az ilyen túlgondolkodós, de nem túl eszes "lánykáknak" úgy látszik tudományos kutatás kell a megállapításához...

A kutatás megállapításainak helyességét azt hiszem lassan én is igazolhatom. :D  Határozottan javuló tendenciát mutat a hangulatom, :D, időnként képes vagyok félretenni aggodalmaimat, és már nem csak egy-egy orgazmus idejére...

Ezúton üzenem annak, aki lecsapott a szex depioldó hatására, itt van, hogy miért is, egy hozzászóló, biz. génvadász írta:

 "Szoval nem ilyen egyszeru a dolog! A sperma tartalmaz bizonyos prosztaglandinokat, amelyek a nok szervezeteben hozzajarulnak a boldogsag (valojaban elegedettseg) erzesehez. Szoval ha ovszert hasznalsz szex kozben, kevesbe lesz "boldog" a no, azaz nem csupan orgazmus ateleserol van szo. Ez egy osi beidegzodes, komoly jelentossege van evolucionalisan.
A munkam reven renszeresen olvasom a Journal of Sexual Medicine-t."

Utánakeresgéltem, hogy is lehet ez:

"Egy 2002-ben elvégzett kísérlet eredményei azt mutatták, hogy azoknál a nőknél, akiknek a partnere nem használt gumit fele akkora volt a depressziósok aránya, mint azoknál, akiknek a partnere használt kondomot. Ennek egyik magyarázata az lehet, hogy a spermában található prosztaglandin a női nemi szervben hat a női hormonok képződésére, így befolyásolva a lelkiállapotot."

Na puff, akkor mégse a szex javítja a közérzetemet, lehet, hogy egyszerűen az, hogy egy-két kicsi, kifizetetlen számlával kevesebb van??? (Jut is eszembe egy kedvesen megosztott szótár ideillő címszava... :D)

És egyébként meg, hogy van ez a férfiaknál?

Tegyük félre a tréfát,azt ugye mindannyian tudjuk, hogy ránézésre meg lehet állapítani, hogy valaki szexuálisan aktív-e vagy sem, mert a jó szex javít a bőr és a haj állagán. Ráadásul szex (orgazmus) során feromonok szabadulnak fel, amit az ellenkező nembéliek később is észlelnek, tehát minél többet szeretkezik valaki, annál több ajánlatot kap... (Lefordítva, sok munka még több munkát generál.) Hááát, egyelőre engem ez a veszély még nem fenyeget...

Néhány gondolat...

Szerintem egy igazi szeretkezés jelen idejű - időtlen, végtelen, spontán, áradó és erőfeszítésmentes, akaraton kívüli történés, utólag technikailag értékelhetetlen, szavakba nem igazán önthető, részletei szinte felidézhetetlenek.

A pornó mindent megmutat, mindent, és a minden lényegében szinte semmi. Ugyanis a lényeges érzéki, intim részletek megjelenítésére képtelen, sőt épp elfedi, megváltoztatja azt, s ezzel valószerűtlenné, életszerűtlenné változtat valamit, ami a létezésünk legvalóságosabb pillanatait adja. És mi ezt a mű és ál szexualitást elhisszük, magunkénak tudjuk; persze lehetséges, hogy vannak olyan (lehet genetikailag ilyen)  beállítottságú emberek, akiknek a valósága eddig terjed, nem tudom.

A prostitúcióról általánosságban ugyanezt sejtem, technikákat, paramétereket kínál, a lényeg nélkül; igyál szőlő nélküli bort, egyél tej nélküli sajtot... Készíts értékelést ezekről, lehet? A lényeget le tudod írni? Pedig van, létezik, létezhet igazi mindegyikből. Igaz, hozzá kell adni a valódi összetevőket, és igaz, az együttlétek esetén ehhez két ember kell. 

A szakleírások, tanácsok is gyakran a technikákról szólnak, s míg az ember ezeket alkalmazni igyekszik, tudatos marad, gondolkodik, számol, és "elfelejt" magára és a másikra figyelni. Magunkra és egymásrafigyelés nélkül pedig megint csak nem megy...

A gond ott van, amikor pornófilmekből vagy épp szakleírásokból tanult technikákat próbálnak alkalmazni a szeretők, üres, a lényegtelen, lélektelen anyagi dolgokra figyelve, és csodálkoznak hogy a várt élmény elmarad, sőt esetleg nem túl jóérzés marad utána... és ez független a kapcsolat tartós, vagy alkalmi jellegétől.

- mondta nemrégiben valaki.

Azóta is vissza-visszacseng ez a mondat. Hm, pedig ez az ötlet olyan jó kis münchauseni fordulatnak tűnt, igaz, a nagyotmondó bárónk messze nem a mélységből húzta ki magát és a lovát.

Na jó, ennyit nem, de legalább a felét???

A helyzet az, hogy az eddigi visszajelzések jók voltak, (bár épp a legmérvadóbb hiányzik:() az utóbbi időben befutó levelek, megkeresések kellemes, intelligens hangvételűek, azt is látom, hogy képes vagyok "megszeretni" a férfit, arra az időre, amire alapvetően jó ha így van, mindenképp, szeretkezni meg alapvetően szeretek...

Akkor miért nem tudom lazábban kezelni ezt a dolgot?

Tehát a 60-as tanárember szinte az egész életét elmesélte, sikerestől-válságostól, tanmesékkel fűszerezve, helyenként célzottan. Határozottan udvarlásnak mondható a viselkedése, de azért mindig ott sejlett, hogy itt milyen szituációról is van szó. Szinte az utolsó pillanatig ott lebegett a lehetőség, hogy ne mondjak igent, egészen addig, amíg egy újabb fizetnivaló nem jelentkezett, aközben, hogy a napi kiadások folyamatos gondot jelentettek. Igent mondtam. A találkozáskor már nem akartam "felültetni", hogy mégsem, de közel voltam hozzá.
Az első érintéseknél fáztam, pedig nem mondhatom, hogy hűvös lett volna a szobában. Aztán kicsivel később belejöttem a dologba, úgy tűnt nem vagyok fából... de a történetnek ezt a részét már tudjátok.
Érdekes volt hangulatom változása az eset után (persze nem tartott túl sokáig), az "ide lőjetek, megadom magam" hangulatom átváltott a csak azért is megcsinálom, megvédem a helyzetünket, ha kell ilyen módon (amelynek azért van kellemes része is)..., harcos amazon álláspontra váltott. De nem tartott sokáig, mert a következő helyzetig eltelt idő is a bizonytalanságomat mutatta, na meg az óvatosságomat. Abban bíztam, hogy történik valami előrelépés azokban a dolgokban, ahonnan megváltás várható, de minden állt és állt, és áll...
(Annyit adalékként elmesélek, hogy a párkapcsolataim úgy alakultak, hogy szinte mindig én voltam jobb anyagi helyzetben, tehát saját tapasztalatból nem  ismerem azt a helyzetet, amikor a férfi eltartja a nőt, de sokszor még én segítettem a páromnak...  Mindemellett az az agyonemancipált nő sem voltam, mert jellemzően az ő céljai jelentették a közös célokat. Kétszer fordult elő, hogy nemet mondtam, az egyik teljesen jelentéktelen dolog volt - gyorsan megkaptam, hogy nem állok támogatón mellette. A második nem az ütős volt...  Nagyon-nagy a kontraszt...)

Visszatérve az elhatározáshoz, még mindig nem kiforrott sok-sok minden, - hogyan is lenne az...? - de érdekes tapasztalatokat szereztem, leckéket kaptam, (és lehet, adtam is...),  bár még nem  látom a legtöbbnek mi is az értelme...:), és ez csak egy pici szelet ... Lassan eltelt két hónap, lehettem volna sokkal okosabb és ügyesebb, de háát, kezdem érteni a mondást: majdnem mindegy, hogy milyen úton jársz, csak legyen utad! A kanyar is az út része (ráadásul olaszul kurvá-nak hangzik:D.)

Mit szeretnék? Adni azt amit épp tudok, rendezni, helyrehozni sok mindent, tenni a dolgaimat, no meg  a
a szeretet, szerelem és szeretkezés hármasságának elérését, egyszercsak...:)  

(Lehet címkézni így: naiv, idealista, álmodozó, valóságtól elrugaszkodott, életszerűtlen...,

de talán másként is.)

Egy aprócska kiegészítés: A leírás esetleges tárgyilagossága, érzelemmentessége véletlenül sem azt jelenti, hogy habostorta a történet,  követni pedig egyáltalán nem ajánlom.

A kapcsolataimat igyekszem úgy alakítani, hogy képes legyek a vendéggel barátságból, szeretetből szeretkezni, a kölcsönös ismerkedés arra is irányul, hogy megtaláljam azokat a viszonyulásokat, amelyek lehetővé teszik azt az őszinte ölelést, amikor a férfinak eszébe sem jut, hogy fizetett szolgáltatás részese. Mindemellett bennem ez mintegy emlékeztetőként folyamatosan jelen van, hogy amennyire csak tudok a vendégre figyeljek és az ő örömét keressem, és marad a későbbiekben is, pl. a diszkréciót illetően.

Szombaton egy időre én felejtettem teljesen el, hogy Ő „vendég”.

A „játékot” azonban végigjátszottam, minden részletével együtt, bármily furcsa is, kellett nekem ahhoz, hogy Férfi mivolta sértetlen maradjon előttem.

Vendég volt.

Jelentem, valóban veszélyes.

Olyan, mint amiről a szemek árulkodtak.

Pont jó.

József Attila:

(Az Isten itt állt a hátam mögött...)

Hát, nem csodálom, hogy a férfiak nem értik a nőket...

Ma végülis találkoztam valakivel, akivel nem nagyon akarózott találkoznom. Ugyan meglehetősen tapasztalt az Úr az örömlányok terén, de mégsem ez volt a fő ok, ami miatt kerülni igyekeztem a találkozást. Nem, az ok az volt, hogy az ismerkedés folyamán valami átvillant a virtuális valóság sokat takaró hálóján, és ettől a valamitől kicsit megijedtem. Az úr, aki potenciális vendég, de mégse, kellő határozottsággal és taktikával mégis elérte, hogy találkozzunk. Hát, úgy látszik ez alkalommal jól fogott az adóvevőm, mert olyan szemek néztek az enyéimmel szembe, amitől az összes maradék péterkém is elment. Sikerült is kellően érthetetlenül előadnom ilyen-olyan elméleteimet a férfi-nő kapcsolatról, meg magyarázgattam azt, hogy miért is nem lenne Ő vendégnek megfelelő... Szerintem meglehetősen jókat nevethetett magában, persze az is lehet, hogy inkább mérgelődött, hogy a tervezett jó, vagy kevésbé jó, de a fáradtságot mindenképp megérő szex helyett hülyeségeket kell hallgatnia, amihez még jó képet is kell vágjon.

Nem tudom, jól tettem-e, hogy végül is hagytam magam meggyőzni arról, hogy vendég lehessen.

Veszélyes, ha az örömlány megkívánja a potenciális vendégét?

Folyamatosan felmerül, hogy életszerűtlen ez a blog, életszerűtlen a szituáció.

Lehet. Én ilyen életszerűtlen vagyok. Ez is egy magyarázat lehet arra, hogy miért is tartok ott, ahol épp... . Persze közben tiltakozom ez ellen, és azt gondolom, hogy a világ jelen berendezkedése életszerűtlen. Művi, ál, érzelemmentes. Ott ahol megjelenik valami, ami más (nem a ma divatos másság fogalom szintjén, hanem valahogy nagyon más, azt a struktúra, a gondolkodás, a paradigma nem tudja kezelni, hová tenni, és jön a nem igaz címke, a létjogosultság megkérdőjelezése - mert ez tűnik biztonságosnak. Egyik ismerősöm mondta mindig, ha haladsz egy irányba és mindenki szembejön veled, korántsem biztos, hogy a te irányod a rossz. (Persze könnyen elsodorhat a tömeg.)

Almás Peti kérdései:

"De. Miért érzem ezt ezt amolyan pániknak/menekülésnek megoldás helyett? Hit and hope solution, ahogy a művelt angol mondaná és történetesen most nem jut eszembe jobb kifejezés erre magyarul.

Ne érts félre, nem látom az okaid, a lehetőségeid és nem tisztem minősíteni sem Téged.
De leültél és megvizsgáltál minden megoldást (pro/kontra), mielött ebbe belevágtál?
Olyan döntést hoztál, amit tüzön-vizen keresztül vállalsz annak minden következményével együtt?
Vajon bloginduláskor ugyanezeket a válaszokat adtad volna mint most, és két hónap mulva is ugyanezeket fogod?"

Almás Peti! Mert pánik és menekülés is van benne. Kiútkeresés egy szorító helyzetből. Addig amíg valaki a saját (hitt és vélt) biztonságából nem kerül ki, nem érinti meg a bizonytalanság élesen, addig nem biztos hogy érti, sőt majdnem biztos, hogy nem érti a helyzetet. Olyan is van, aki megélt már hasonló helyzetet, ennélfogva egyedül üdvözítő megoldásnak látja a saját megoldását. Bölcs tanácsokat adni, (valamilyen szintű) ítéletet hozni, vagy épp nem hozni nagyon könnyű. Érdekes dolog megfigyelni magunkat, az embereket, milyen reakció születik bennünk egy ilyen, vagy nehézségében hasonló helyzet láttán. Ugye érdekes?

Leültem, de nem igazán volt mit-mivel összevetni. Nem, nem vállalom fel teljesen a döntést, vagyis inkább bizonyos, saját magam szabta feltételekkel vállalom.

Nem tudom, hogy két hónap múlva milyen válaszokat tudok adni. De ha módom lesz, igyekszem két hónap múlva válaszolni.

Hogy jót is írjak: több nagyon jó, mélyenszántó beszélgetésben volt részem, ami lehet, hogy a részleges anonimitásnak köszönhető, lehet, hogy a beszélgetések "tétnélküliségének", még nem tudom. (Csak közben "dolgoznék" is!!)

Nyilván már akkor is az örömlányos elhatározás útján voltam, amikor még fogalmam sem volt róla.

Váratlanul - de nem előzmények nélkül - szakadt rám bő fél évvel ezelőtt a munka- és jövedelemnélküli lét. A történethez hozzátartozik, hogy a szerelmemmel is összerúgtuk a port, igen csúnyán. A helyzetet tetőzte, hogy bizonyossá vált: egy nagyobb összeget, aminek kifizetése évek óta húzódott - felszámolás miatt- nem fogok megkapni. Ez az összeg szolgált volna egy – szintúgy nagyobb volumenű – tartozásom rendezésére.

Sokként hatott egy nagyobb összegű közüzemi elszámolószámla kézhezvétele, meg egy kis bírságkövetelés is, valamint váratlan jelentősebb javítanivaló is.

Ezek tudatában jöttek az egyik napról a másikra élés hónapjai. Az első néhány hónap ígérgetésekből, hitegetésekből állt munkát illetően. Magam már nem tudtam munkát keresni, sőt az interjúkon való megjelenés költségeit sem tudtam fedezni. A szerencsém az volt, hogy a tél közepén sikerült egy nagyobb értékű ingóságot eladni, bár a bevétel nem volt elegendő a teljes addig felhalmozott költség és rövid távú adósság kifizetésére sem.

Szorgalmasan küldözgettem a pályázatokat, közben igyekeztem valami egyszerű munkát elvállalni, de mindenhol rájöttek a túlképzettségemre, és nem kellett a munkám.

Sokat gondolkodtam azon, mi az amiből azonnali jövedelemre lehet szert tenni.

Valamelyik oldalon olvastam egy prostituáltakról szóló cikket.

Egyik álmatlan éjszakán, egy olyan nap után, amikor a napi vásárlás is gondot jelentett, rám tört a vágy is, amit az elmúlt időszakban, nyilván a stressz miatt nem éltem meg egyébként olyan elementáris erejűnek.

Ekkor ugrott be, mint megoldás: örömlány leszek. Azonnali pénz, talán még a tartozásaim is törleszthetők lennének, és a szexre sem lenne gondom. :) Arról viszont fogalmam sem volt, hogyan is lehet pl. több férfival kapcsolatot létesíteni egymást követően, ráadásul szerelem nélkül, merthogy e téren (is) igencsak idealista voltam. A szexualitást nagyon fontosnak tartottam, azt hiszem jó partnereim is voltak és sokat műveltem magam e téren elméletben is, a tantra illetve más keleti filozófiák szemlélete fogott meg leginkább.

Körülnéztem tehát a neten, ki, mit ír, és hogyan is működik ez. Olvastam a lurva blogot is, ami nekem (is) életszerűtlennek tűnt, no meg a csillafuck-ot is, ami úgyszintén, meg még egy párat, egyik-másik prostis napló olyan volt, mint holmi rózsaszín leányálom... hát, nem győztek meg.

Elég sokat gondolkodtam, vívódtam, aztán a keleti tanok adták számomra az elfogadhatóságát és elképzelhetőségét annak, hogy hogyan lehet a szeretkezés művészetét ilyen szituációban is művelni. Az ingadozás, gyötrődés persze folyamatos volt és tart ma is. Leginkább aggasztott a biztonság kérdése, minden tekintetben. Elkezdtem figyelni a férfiakat azzal a szemmel, hogy vajon képes lennék-e velük elmenni... Két véglet munkálkodott bennem, a képes vagyok logikusan, ésszerűen tervezni, és a mindent hagyok ... veszni...

Kerestem a neten partnerkereső oldalakat is, majd az egyikre regisztráltam. A regisztrációt követően özönlöttek a megkeresések, lecsaptak az új husira. :) Beszélgetésekbe elegyedtem, eleinte igencsak kapkodtam a fejem... , ez történt a hatvanas tanárral is, aki azzal győzködött, hogy csak találkozzunk, nem várja el, hogy ágyba bújjak vele, csak ha esetleg, netalántán mégis megkívánnám.

Többen ajánlottak barterügyletet, ellenszolgáltatásként bevezetnek a prostilét rejtelmeibe, azaz gyakorlásként ingyen szexelhetek velük. :) Volt olyan beszélgetés is, amikor magát közgazdásznak mondó fiatalember kerek-perec levezette, hogy hülye vagyok, ha veszni hagyom azokat a dolgokat (anyagiakra gondolt) amiket eddig elértem az életben, ha kevesebb vagy több „keféléssel” össze lehet hozni a hiányzó eszközöket...

Kb. két hétig leveleztünk, beszélgettünk a tanárral, kitartó volt, én meg hezitáló ... 

folyt. köv.

a Dysthymia blog egyik bejegyzése megemlíti az örömlány blogot. (link: http://dysthymia.blog.hu/2010/04/21/antidepresszans_szex_1#c9873728Ó)

A bejegyzéshez fűzött hozzászólások egy része erőteljesen (könnyekig) elgondolkodtatott, vén betyár különösen:

" Ez a blog egy ügyes, nívós szellemi kisérlet, gondolati játék, messze áll a valóságtól. ... Átlátszó, erőltetett.Az örömlány aki örömöt kiván adni a hozzáfordulóknak, fel akarja emelni őket, meg szeretné érteni a pácienseit, érzelmet szeretne vinni a dologba...Életidegen.Rózsa Sándor meg Robin Hood odaadta a szegényeknek...Lehet egy örömlány művelt, lehet jó kifejezőkészsége, írói erényei, csak jótékony nem lehet, adakozó nem lehet, érzelgős nem lehet.
A tévedés jogát fenntartva, lehetőségét kizárva."

Akkor most mit csináljak? Főleg azután, hogy ezt is elolvastam, szintén vén betyártól:

"'@örömlány oromlany.blog.hu: Köszöntelek!Végigolvastam a posztjaidat.Érdekesek, szellemesek, olvasmányosak, gratulálok.
De a hivatásos prosti-pályán nem sok jövőt jósolok Neked.Semmit.Kényszerhelyzetben sem.Csak aki gátlástalanul tud, gondolkodás és érzelmek nélkül tud úgy élni, mint egy prosti, csak az marad meg a pályán.Mit mondjak, majd meglátod?Én szóltam!:P"

Értem, tehát nem lehet az ideáim után menni, azok megvalósíthatatlanok...,  ezen a piacon meg főleg. Biztos? Igaza van vén betyárnak?

De akkor mit csináljak? Mivel kényszerpályán vagyok, tudósítok arról, hogy mit élek meg az út során, és hogyan alakulok a világ keménységéhez. Hajlik, vagy törik? Reméljük a legjobbakat.

Csodák vannak?

Zöld Zoli írta egyik hozzászólásában, hogy a szeretkezés sötétben sok energiát megspórol. :)

Hűvös időben meg jól felmelegít, ez is előny.:)  Az elmúlt napok időjárása nem a szerelem hónapját idézte, hanem a hűvös, esős, szeles őszi napokat, legalábbis ott, ahol ennyivel megúszták-megússzák,  országszerte többfelé sajnos ennél nehezebb időket élnek ....

Esős időben el tudom képzelni a szeretkezést váratlanul úgy, hogy ázottan, csapzottan, az ajtón alig belépve, már dobáljuk egymásról a ruhát, és a szárítkozást megelőzi egy heves "esőszagú" szeretkezés.

Örömlányként persze a tervezett szeretkezések "működhetnek". Egy jó zuhanyozás után a kellemes hőmérsékletű szobát lehet "továbbfűteni." Itt esőszag helyett a tusfürdő illata lesz a meghatározó, elnyomja, vagy legalábbis erősen torzítja a test saját illatát, szagát. Számomra nagyon fontosak a szagok. Kíváncsi vagyok, kinél mennyire tudatos a szagokra figyelés?

"Az orra után megy", "jó a szimata", "már a szagáról megismeri", "ez nekem bűzlik", "nem bírom a szagát", ... számos szólás, közmondás szól a szagokról, szaglásról. Szívesebben használom  a szag szót illat helyett, a szaglás szó miatt, és azért is mert így nem asszociálunk a művi illatokra (parfünök, deok stb).

Szerintem (vagy számomra) a szexualitásban és a szerelemben a fő információhordozó a szag. A partner testének szaga elárulja számomra, hogy mennyire illünk össze szexuálisan és genetikailag - tudom, ez utóbbi egy örömlány esetében nem meghatározó, hiszen nem utódnemzés a cél. Aki testszaga vonzó számomra, azzal könnyen egymásra tudunk hangolódni, hiszen a szervezet vegykonyhája is ezen munkálkodik.

A frissen mosott test (és nemi szervek) természetes szagát , a mosakodást követően órákkal később érezhetjük ismét, mert kell pár óra, amíg a szervezet újratermeli azokat a nedveket, amelyek a szagok forrását jelentik.  (Én megtévesztőnek is tartom a mesterséges illatanyagok túlzott használatát, a "feromonparfümöket" is, hiszen félreviszi az orrunkat, esetleg vonzónak érezhetünk olyasvalakit, akivel nem is illünk igazán össze. Az idő múlásával aztán ez kiderül egy kapcsolatban, ha tudatossá esetleg nem is válik.) Lehet, hogy a természetes szagok elnyomása is szerepet játszik abban, hogy egyre erősebb ingerekre van szükségünk a szexualitás terén is?

(Nem tudom érdemes-e megszagolnom a vendéget még zuhanyozás előtt? :D)

Írja Kerekes Tamás Szecsődy Péter regényéről. Ha most itt valaki azt mondja, hogy ez reklám, akkor szerintem hülyeséget beszél, csupán szeretnék néhány gondolatot megosztani egy általam évekkel ezelőtt olvasott könyvről, ami egy örömlány napjain keresztül bemutat egy korszakot, rendkívül színesen, érdekfeszítőn, a vége előtt szinte letehetetlenül.                                (a recenzió linkje:  http://zold.virtus.hu/index.php?id=detailed_article&aid=79094&recommend=1) Legszívesebben másolnék ide néhány részletet a regényből, de nem találom a könyvet, nyilván valakinek kölcsönadtam és nála maradt.

Azoknak mindenképpen érdekes olvasmány lehet, akik szívesen látnak bele más életébe, és szeretik az igényesen megírt, cselekményes, jó atmoszférájú irodalmat, esetenként fülledt erotikával fűszerezve.

Élmény volt olvasni az Örömlányt, pedig akkor még eszembe sem jutott, (sőt, biztos, hogy nem a könyvtől kaptam kedvet) hogy magam is gyakoroljam ezt az ősi foglalkozást... lehet, hogy onnan a névválasztás??

„Örömeink maguktól múlnak el, fájdalmainkat önvédelmünk oltja ki, ami meg marad, az jellegtelen, érdektelen."