Nyilván már akkor is az örömlányos elhatározás útján voltam, amikor még fogalmam sem volt róla.

Váratlanul - de nem előzmények nélkül - szakadt rám bő fél évvel ezelőtt a munka- és jövedelemnélküli lét. A történethez hozzátartozik, hogy a szerelmemmel is összerúgtuk a port, igen csúnyán. A helyzetet tetőzte, hogy bizonyossá vált: egy nagyobb összeget, aminek kifizetése évek óta húzódott - felszámolás miatt- nem fogok megkapni. Ez az összeg szolgált volna egy – szintúgy nagyobb volumenű – tartozásom rendezésére.

Sokként hatott egy nagyobb összegű közüzemi elszámolószámla kézhezvétele, meg egy kis bírságkövetelés is, valamint váratlan jelentősebb javítanivaló is.

Ezek tudatában jöttek az egyik napról a másikra élés hónapjai. Az első néhány hónap ígérgetésekből, hitegetésekből állt munkát illetően. Magam már nem tudtam munkát keresni, sőt az interjúkon való megjelenés költségeit sem tudtam fedezni. A szerencsém az volt, hogy a tél közepén sikerült egy nagyobb értékű ingóságot eladni, bár a bevétel nem volt elegendő a teljes addig felhalmozott költség és rövid távú adósság kifizetésére sem.

Szorgalmasan küldözgettem a pályázatokat, közben igyekeztem valami egyszerű munkát elvállalni, de mindenhol rájöttek a túlképzettségemre, és nem kellett a munkám.

Sokat gondolkodtam azon, mi az amiből azonnali jövedelemre lehet szert tenni.

Valamelyik oldalon olvastam egy prostituáltakról szóló cikket.

Egyik álmatlan éjszakán, egy olyan nap után, amikor a napi vásárlás is gondot jelentett, rám tört a vágy is, amit az elmúlt időszakban, nyilván a stressz miatt nem éltem meg egyébként olyan elementáris erejűnek.

Ekkor ugrott be, mint megoldás: örömlány leszek. Azonnali pénz, talán még a tartozásaim is törleszthetők lennének, és a szexre sem lenne gondom. :) Arról viszont fogalmam sem volt, hogyan is lehet pl. több férfival kapcsolatot létesíteni egymást követően, ráadásul szerelem nélkül, merthogy e téren (is) igencsak idealista voltam. A szexualitást nagyon fontosnak tartottam, azt hiszem jó partnereim is voltak és sokat műveltem magam e téren elméletben is, a tantra illetve más keleti filozófiák szemlélete fogott meg leginkább.

Körülnéztem tehát a neten, ki, mit ír, és hogyan is működik ez. Olvastam a lurva blogot is, ami nekem (is) életszerűtlennek tűnt, no meg a csillafuck-ot is, ami úgyszintén, meg még egy párat, egyik-másik prostis napló olyan volt, mint holmi rózsaszín leányálom... hát, nem győztek meg.

Elég sokat gondolkodtam, vívódtam, aztán a keleti tanok adták számomra az elfogadhatóságát és elképzelhetőségét annak, hogy hogyan lehet a szeretkezés művészetét ilyen szituációban is művelni. Az ingadozás, gyötrődés persze folyamatos volt és tart ma is. Leginkább aggasztott a biztonság kérdése, minden tekintetben. Elkezdtem figyelni a férfiakat azzal a szemmel, hogy vajon képes lennék-e velük elmenni... Két véglet munkálkodott bennem, a képes vagyok logikusan, ésszerűen tervezni, és a mindent hagyok ... veszni...

Kerestem a neten partnerkereső oldalakat is, majd az egyikre regisztráltam. A regisztrációt követően özönlöttek a megkeresések, lecsaptak az új husira. :) Beszélgetésekbe elegyedtem, eleinte igencsak kapkodtam a fejem... , ez történt a hatvanas tanárral is, aki azzal győzködött, hogy csak találkozzunk, nem várja el, hogy ágyba bújjak vele, csak ha esetleg, netalántán mégis megkívánnám.

Többen ajánlottak barterügyletet, ellenszolgáltatásként bevezetnek a prostilét rejtelmeibe, azaz gyakorlásként ingyen szexelhetek velük. :) Volt olyan beszélgetés is, amikor magát közgazdásznak mondó fiatalember kerek-perec levezette, hogy hülye vagyok, ha veszni hagyom azokat a dolgokat (anyagiakra gondolt) amiket eddig elértem az életben, ha kevesebb vagy több „keféléssel” össze lehet hozni a hiányzó eszközöket...

Kb. két hétig leveleztünk, beszélgettünk a tanárral, kitartó volt, én meg hezitáló ... 

folyt. köv.