Próbálgattam...  Álltam az út szélén, integettem, mosolyogtam, keserves képet vágtam. Sokáig nem állt meg senki... a rámdudálóknak emlegettem a felmenőit... aztán végre egy helyes és kedves férfi indexelt és megállt. Akár szívesen fizettem is volna neki, de visszautasított...

Szerszáma ugyan nem volt, de elment és hozott, segített megoldani a csavart és a gondomat is.

Hárman álltunk az út szélén, igaz ők főként a másik oldalon. Mikor vészvillogva megálltam azonnal azt keresték, mi módon segíthetnének.

Szépek voltak, kedvesek, tisztaszeműek, ezt az autóból elsuhanva nem is látja az ember lánya.

Uraim!

Kezdem végre megérteni miért járnak lányokhoz, és miért indexelnek az út szélére... Tisztes polgári házak díszes ajtói mögött ritkán lehet ennyi szépséget, kedvességet látni...

Uraim!

Büdös kurvákat, riherongy cafkákat ne az útszéleken és diszkrét lakások félhomályában keressenek!

Nézzenek szét saját házuk táján...

Nézzenek szét és kérdezzék meg az asszonyt, vajon azért nem szeretkezik-e Önökkel jóízűt jóideje, mert mással keresi a gyönyört.

Kérdezzék meg nyugodtan nagylányaikat, vajon képesek-e egy whisky-cola, vagy egy Bacardi Breezer után a sötét parkolóban, vagy a disco mosdójában egy öt perces gumi nélküli numerára a meghívóval...

Kérdezzék meg édesanyjukat, igen, az anyákat, akik képesek felnőtt fiaik életét merő önzésből, majomszeretetből, ostobaságból egy életre tönkretenni, és szétverni családokat...

Majd mondják nekik nyugodtan: Álljatok ki az út szélére és tanuljatok... Tanuljátok meg tisztelni és szeretni magatokat, a Férfit, az életet... És ha sikerült, gyertek haza, nyugodtan.

Uraim!

Tiszteljék és szeressék a Nőt!

Épp ideje mindnek...

Szerencsém volt, véletlen... - mondhatják. Nem mind szép és kedves és tisztaszemű, aki az útszélén áll... Lehet... bár mind ember! És tegyék a szívükre a kezüket: Vannak véletlenek??