Vannak szavak, helyzetek és történések, melyek beleégnek az ember fia és lánya agyába. Aztán ezek akarva-akaratlanul előbújnak olyankor is, amikor a legkevésbé kellene. Pl. szeretkezés közben. Sokan egész monológokat hallgatnak, mikor igazán mással kellene, hogy foglalatoskodjanak. Van, aki "csak" a cselekvéssor forgatókönyvét forgatja a fejében, vagy azon gondolkodik kellően jól csinálja-e, esetleg az jár a fejében, milyen más is lenne mással..., míg mások "józanul" szeretkeznek, mindig világít egy kis lámpa... Olyan is akad, aki a másnapi teendőit szedi rendszerbe, vagy a nemrég látott focimeccs jeleneteit játssza újra. A nők sokszor itt is a kinézetükön, a tetszésen gondolkodnak, vagy azon mikor lesz már vége... De az is gondolkodásra ad okot, ha azon aggódunk hallják-e a gyerekek, a szomszédok, vagy megtudja-e a párunk...

Szóval, rengeteg gondolkodnivalónk van! Pedig a jelen tevékenységbe, a  valóságba való belefeledkezés gyakorlásának a legkellemesebb módja a szex.:) (Mert bizony nagyon sok munkát is így a legjobb végezni, a külvilágot, és a belső mással foglalkozást is félretéve, csak az adott cselekvésnek élni, alkotni, teremteni.)

Lényegében arról van szó, hogy a gondolkodás lineáris, analizáló, ítélkező, kommentáló típusát igyekezzünk kikapcsolni, helyette összpontosítsunk a közvetlen észlelésre, érzékelésre, cselekvésre. Cselekedjünk, tapasztaljunk, de ne foglaljuk szavakba mindezeket! Spontán módon merüljünk bele az itt és most pillanatának érzékelésbe! Még arra se gondoljunk mit érzékelünk.... így egyszercsak a valós történést, egyesülést érzékeljük...

Összontosítsunk az érintésekre, szagokra, hangokra, látványra, mozgásra, merüljünk el a "van"-ban, cél nélkül, erőfeszítéstől mentesen, természetesen, ösztönösen, magunkban és egymásban....