Folyamatosan felmerül, hogy életszerűtlen ez a blog, életszerűtlen a szituáció.

Lehet. Én ilyen életszerűtlen vagyok. Ez is egy magyarázat lehet arra, hogy miért is tartok ott, ahol épp... . Persze közben tiltakozom ez ellen, és azt gondolom, hogy a világ jelen berendezkedése életszerűtlen. Művi, ál, érzelemmentes. Ott ahol megjelenik valami, ami más (nem a ma divatos másság fogalom szintjén, hanem valahogy nagyon más, azt a struktúra, a gondolkodás, a paradigma nem tudja kezelni, hová tenni, és jön a nem igaz címke, a létjogosultság megkérdőjelezése - mert ez tűnik biztonságosnak. Egyik ismerősöm mondta mindig, ha haladsz egy irányba és mindenki szembejön veled, korántsem biztos, hogy a te irányod a rossz. (Persze könnyen elsodorhat a tömeg.)

Almás Peti kérdései:

"De. Miért érzem ezt ezt amolyan pániknak/menekülésnek megoldás helyett? Hit and hope solution, ahogy a művelt angol mondaná és történetesen most nem jut eszembe jobb kifejezés erre magyarul.

Ne érts félre, nem látom az okaid, a lehetőségeid és nem tisztem minősíteni sem Téged.
De leültél és megvizsgáltál minden megoldást (pro/kontra), mielött ebbe belevágtál?
Olyan döntést hoztál, amit tüzön-vizen keresztül vállalsz annak minden következményével együtt?
Vajon bloginduláskor ugyanezeket a válaszokat adtad volna mint most, és két hónap mulva is ugyanezeket fogod?"

Almás Peti! Mert pánik és menekülés is van benne. Kiútkeresés egy szorító helyzetből. Addig amíg valaki a saját (hitt és vélt) biztonságából nem kerül ki, nem érinti meg a bizonytalanság élesen, addig nem biztos hogy érti, sőt majdnem biztos, hogy nem érti a helyzetet. Olyan is van, aki megélt már hasonló helyzetet, ennélfogva egyedül üdvözítő megoldásnak látja a saját megoldását. Bölcs tanácsokat adni, (valamilyen szintű) ítéletet hozni, vagy épp nem hozni nagyon könnyű. Érdekes dolog megfigyelni magunkat, az embereket, milyen reakció születik bennünk egy ilyen, vagy nehézségében hasonló helyzet láttán. Ugye érdekes?

Leültem, de nem igazán volt mit-mivel összevetni. Nem, nem vállalom fel teljesen a döntést, vagyis inkább bizonyos, saját magam szabta feltételekkel vállalom.

Nem tudom, hogy két hónap múlva milyen válaszokat tudok adni. De ha módom lesz, igyekszem két hónap múlva válaszolni.

Hogy jót is írjak: több nagyon jó, mélyenszántó beszélgetésben volt részem, ami lehet, hogy a részleges anonimitásnak köszönhető, lehet, hogy a beszélgetések "tétnélküliségének", még nem tudom. (Csak közben "dolgoznék" is!!)