örömlány

A vendégposztíró kedvet kapott az írásra, és másra. :)

(Az alábbiak egy pillanatnyi hangulatot mutatnak, tehát kérem ennek megfelelő komolysággal kezelni.)

Kíváncsi vagyok ideér-e, hiszen elő szoktak nála fordulni váratlan változások. Én arra tippelek, hogy nem is elsősorban a hirtelen jött fontos munka, mint sokkal inkább a hirtelen hangulatváltozás téríti el.

Volt egy eszement ötlete, miszerint on-line beszámolót tartsunk.

Én ezt inkább átfordítanám a nyers esetleírás helyett arra, hogy naplót írjunk azokról az érzéki megélésekről, esetleg változásokról, amit a közös "gyakorlás" előhoz belőlünk.

 Kíváncsi vagyok, mit szól erre, saját elmondása szerint nem tud "lírázni".

Ha nem tartanék attól, hogy holmi becserkészési szándékot vél felfedezni, főznék vágykeltő vacsorát és azzal várnám. :) De ezt egyelőre elhalasztom.

Igen, szívem (és testem) szerint becserkészném, annak ellenére, hogy nem egy romantikus alkat - persze otthon se azt láttam.:) Természetesen az eszem, az más mond...

Érdekel bármi, hogy milyen lehet vele, nem csupán a szex eddig még rejtett, vele megélhető dimenziói vonzanak. 

Érdekel a múltja, érdekel a jelene és  - talán - érdekel a jövője is.

Érdekel, minek örül és minek nem.

Kedvelem a világlátását, közel áll az enyémhez.

Kedvelem a dolgait, közel állnak az enyéimhez.

Kedvelem a stílusát, a markáns hülyeségeit, amelyek mögött azért gyengéd és értő lelket vélek felfedezni.

Sőt, kedvelem a testét is, meztelenül, felöltözve - kissé más ugyan, mint az ideálom, de ezt már írtam.

Kedvelem a szellemi ütés-váltásainkat is.

Nem kedvelem a hezitálását, nem kedvelem, hogy nem akar meghódítani "ezerrel", nem kedvelem a világképének egy bizonyos részét.

És most nem örülök, hogy nem hívott még az esténket illetően lelkes érdeklődéssel.

És igen, hülye vagyok, mert oly módon félreteszem az egyébkénti óvatosságomat vele kapcsolatban, ahogyan talán nem kellene.

Ez van, jön az este, meglátjuk...

 Nyolc óra van, lemondta, a hangulat...

Azért mégis óvatos voltam, nem tettem publikussá ezt a bejegyzést...

De most mégis közzéteszem, őszinte vagyok és könyörtelen, elsősorban magamhoz...

És Hozzá is, mert tulajdonképpen nem érdekel, mit gondol erről... márcsak azért se, mert egy okos és helyes beszélgetést folytattam az előbb :D

Nos, tessék nyugodtan lehülyeörömlányozni.:D

Szerencsémre? vannak páran, akik ezt énekelnék... :D