"Mi mindannyian azzal kérkedünk, hogy mit meg nem tennénk a gyerekeinkért. Hogy milyen drágák számunkra, hogy akár meg is halnánk értük. Nos, én rájöttem, hogy mit jelent ez. Isten a tanúm, hogy vannak alkalmak, amikor megtehetjük, amit mondtunk. De Maggie meg is hozta ezt az áldozatot. A fiamért. És én hálás vagyok neki." - mondja - az anyósát korábban nem kedvelő - meny a végletekig felháborodott férjének a történetben.

Egyik kereskedelmi csatorna játszotta néhány napja Sam Garbarski "sikamlós" témát feldolgozó filmjét.

Az idősödő főhősnő, Maggie (Marianne Faithfull) unokája súlyos beteg, az életét egy ausztrál klinikán tudnák megmenteni.

A család nehéz anyagi körülmények között él, ráadásul a szülők tehetetlenné dermednek a nehéz helyzetben.

Az özvegy nagymama, Maggie veszi kezébe a dolgokat. Igyekezete azonban eredménytelen marad, a bankok elutasítják, munkát nem kap. Így kerül a londoni Soho egyik bárjába, ahol hostesst keresnek.

Arcára íródik a döbbenet, amikor kiderül, nem kávét kellene főznie, hanem kézzel kielégíteni a bár férfivendégeit. A helyzet győz, elvállalja a munkát, aminek rejtelmeibe egy kelet-európai bevándorló (Gryllus Dorka) vezeti be, egy átlátszatlan fal mögött ülve, kielégítő kézimunkát végezve.

Nagy arc a bár üzemeltetője, Mr. Miki is (Miki Manojlovic), aki maga is sorba áll  a fal előtt felmérni az új alkalmazott tudását. Ettől persze Irinánk arcára ismét kiül a döbbenet. Ami jó, jól esik a nézőnek, ugyanis az arcok, a mimika és a gesztusok nyelve hangsúlyos az egész filmben, mesél... Helyenként hangos röhögésre késztetve a nézőt a keserédes jeleneten.

A rendező legalább olyan finom kézzel dolgozik, mint Irina Palm, ügyesen játszik a humorral a drámában, komikusan tragikus és tragikusan komikus képeket ötvöz.

Látta valamelyikőtök?