"Erotikus ösztönünk az ember alapvető természetének része... Az ember legmagasabb szellemiségével van kapcsolatban." - írja Carl Gustav Jung.

A vágynak és a vonzalomnak kevés köze van a valósághoz. Ezek legtöbbje régi élményeken, asszociációkon vagy pszichés kölcsönhatásokon alapul.

Az első lépés az, hogy felismerjük, kire-mire vágyunk, miért is épp ahhoz vonzódunk, akihez... E felismerés után annak tartalmától függően alakíthatjuk (szerelmi) életünket... Amikor a bennünk rögzült „ideák” alapján rábukkanunk pont arra az emberre, aki ezeknek megfelel, marha nagy mázlink van, ha számára is mi vagyunk a megfelelők.

De mi van ha nem? Alakítsuk át magunkban az ideális partner képét... Gyomláljunk ki mindent a bennünk kialakult képből, ami kivehető. Ha felismerjük, hogy a vágyott partner képe apánk vagy anyánk, esetleg az első, bennünk mély nyomot hagyó szexuális élményünk alapján alakult ki bennünk, dolgozzunk ezen a képen, ezen az élményen... (Jó ha tudjuk, hogy szexualitásunk alapjai lényegében életünk első négy évében határozódnak meg - persze a későbbiek is fontosak, a szülői hatás élethosszig tartó negatív befolyással lehet felnőttkori szexuális viselkedésünkre.) Ha megtaláljuk, hogy vágyaink mozgatórugója mi is valójában, ezekkel "dolgozva" ismét képesek leszünk alakítani magunkon. A munkához számos mentális és pszichés technikát lehet találni, későbbi bejegyzésben bemutatok majd néhány - szerintem - működőt.  Ha jól végeztük dolgunkat az eredmény sem marad el.

Jó tudnunk azt, hogy a másik vágyait, vonzódásait is azon tényezők alakítják, amelyek a miéinket.

Így hát nem kell aggódnunk vélt vagy valós hátrányaink miatt - a másik lehet, hogy éppen ezek miatt szemelt ki minket! Fogadjuk el eredetiségünket... saját emberi mivoltunkat. Értékeljük és ismerjük el magunkat úgy és olyannak, ahogyan és amilyenek vagyunk. Tanuljuk meg, hogyan mondjuk a másiknak: „Itt vagyok. Fogadj el és szeress, minden gyengeségemmel, zavarodottságommal és félelmemmel együtt. Osszuk meg értékes időnket, energiánkat, magunkat egymással.”

 Egy példa:  :D

 Vagy kettő: