Mese, varázs és valóság volt egyszerre. Egyszeri és megismételhetetlen csoda.
Nem test, nem, lélek, nem szellem, egyetlenegy.
Nemcselekvés, nemtörténés, nemlétezés a cselekvésben, történésben, létezésben.
Minden keresések és találások netovábbja. Több a soknál. Egymás számára egyek voltunk, eggyé váltunk, egyetleneggyé. Nem a szavak képeiben, nem a beszéd hangjaiban, nem a cselekvések soraiban, a szavakon, a hangokon, a cselekvéseken túl, valahol, ahol nem is vagyunk, vagyunk, de mégse.
Végtelen szabadság és egyben kötés. Ismeretlen, de mégis minden rezdülés ismerős.
Egy láthatatlan örvény ragodott a minden egyszerű, végtelenül összetett síkjára.
Szerelem volt. Egyszeri és örök, röpke és mély, egyetlenegy magávalragadó végesvégtelen....
Halvány emlék...
emlék, mely nem a Tiéd, nem az övé... az enyém.
Utolsó kommentek