Mese, varázs és valóság volt egyszerre.                                                             Egyszeri és megismételhetetlen csoda.  

                                                                        Nem test, nem, lélek, nem szellem, egyetlenegy.

                                                                 Nemcselekvés, nemtörténés, nemlétezés a cselekvésben, történésben, létezésben.

Minden keresések és találások netovábbja. Több a soknál.  Egymás számára egyek voltunk, eggyé váltunk, egyetleneggyé. Nem a szavak képeiben, nem a beszéd hangjaiban, nem a cselekvések soraiban, a szavakon, a hangokon, a cselekvéseken túl, valahol, ahol nem is vagyunk, vagyunk, de mégse.

Végtelen szabadság és egyben kötés. Ismeretlen, de mégis minden rezdülés ismerős. 

Egy láthatatlan örvény ragodott a minden egyszerű, végtelenül összetett síkjára.

Szerelem volt. Egyszeri és örök, röpke és mély, egyetlenegy magávalragadó végesvégtelen....

Halvány emlék...

emlék, mely nem a Tiéd, nem az övé... az enyém.