A pozitív értékelés iránti vágy lehetetlenné teszi a (jó) szexet.

(És rögtön itt az elején jegyzem meg, hogy ez az állítás nem csupán a szexre igaz. Igaz a férfi-nő kapcsolat szinte minden megnyilvánulására, de egészen hétköznapi cselekvéseinkre is. )

Minél fontosabb számunkra a másik fél, annál inkább alávetjük magunkat annak a vágynak, hogy elismerjen bennünket. Annyira átjár minket ennek az érzése, hogy nem vesszük észre: a partnerünk is hasonlóan érez: neki a  mi elismerésünkre van szüksége. A másik attól tart, mi viselkedünk majd visszautasítóan...

Amit egyikünk sem vesz észre az az, hogy érzelmileg mindketten ugyanabban a cipőben járunk, a kockázat hasonló.

Félelemben élünk.

Rettegünk attól, hogy a másik elutasít, vagy kritizál, ennek a lehetőségét úgy igyekszünk elkerülni, hogy mindent megteszünk a pozitív értékelésért. Közben pedig elfeledkezünk a saját szükségleteinkről, vágyainkról. Korlátozzuk magunkat. Inkább nem teszünk megjegyzést, nem kérdezünk, mert attól tartunk megnyilvánulásaink nem helyénvalók, esetleg ostobák. "Hallgatni arany." Ha megszólalok, esetleg cselekszem, még nevetségessé válhatok. Nyilván annál visszafogottabbak vagyunk, minél nagyobb a "kockázat". (Ennek gyökerei általában gyermekkorunkra vezethetők vissza.)

Ez a gondolkodásmód belénk táplál egy hiedelmet: mikor szerelmesek vagyunk el kell feledkezni magunkról és partnerünknek szentelni magunkat.

Gyakran egy kivételt engedünk meg magunknak: amikor partnerünk nem túl fontos számunkra, és nem igazán érdekel, mit gondol rólunk, akkor úgy érezzük megengedhetünk magunknak egy kis örömöt, azaz alkalmi parnerekkel tudjuk igazán élvezni a szexet. (Sokszor ez az oka az örömlányok felkeresésének is, velük általában nem kínos, sőt tétnélküli felszabadultan viselkedni.)

 Érdemes rájönnünk arra, ha nem aggódunk saját teljesítményünk (vágyaink, testünk "állapota" stb.) miatt, igazi felszabadult élményt szerezhetünk magunknak, de egyben partnerünknek is, "célravezető", ha spontánabbak és ötletesebbek vagyunk.

Szerencsés, ha félre tudjuk tenni az elismerés utáni vágyunkat, de egyben partnerünk felé megnyilvánuló, "bénító" kritizálásunkat is...