A helyzet az, hogy az elmúlt időszakban szex helyett beszélgettem, chat-eltem.

Gondoltam ez majd jó szűrő lesz az egymásrahangolódáshoz, ehhez képest arra jutottam, hogy nincs igazán igény az általam elképzelt szolgáltatásra.

Az általános  megállapításaim (természetesen tisztelet a kivételnek!) a következők:

1. Aki szexuális szolgáltatást vesz igénybe, azt a testi örömön kívül nem érdekli más.

A lényeg: mit lehet és mennyért...., és milyen a technika... beszélgetni? - minek? ez  a tipus persze a köszönést sem ismeri... 

2. Akit más is érdekelne, az ingyen szeretne szeretkezni, és nem érti miért az örömlánykodás.

Udvarias, kedves, de úgy gondolkodik, hogy önnönmaga miatt szeretkezzen vele valaki. Ezzel nincs is gond, de: azt a fő tényt felejti el, hogy a szeretkezés  alapvetően bizalmi kapcsolat férfi-nő között, kölcsönös odaadottság és segítése egymásnak. Akkor, ha a fél elkötelezett (azaz párkapcsolatban él) nem képes átadni magát, és igazából az idejét sem... hát mi marad? legegyszerűbben a  pénz...

3. Jellemző, hogy az ember érzékei eltompultak, egyre erősebb ingerekre van szükség egy hatás kiváltásához.

Köszönhetjük ezt a tv, a a mozi... stb.,  a média áldásos hatásának. Hol vagyunk már attól, hogy egy kivillanó boka erős gerjedelemre készteti a férfit... vagy egy tekintet...  bármelyik nemet...

Jó-jó, tudom, ne keverjem össze a testi kapcsolatot a szerelemmel, és vegyem figyelembe, hogy férfi és nő biológiája különböző. (Igen Karinthy megállapítása igaz volt: "Férfi és nő. Hogy is érthetné meg egymást?  Hisz mind a kettő mást akar, a férfi a nőt, a nő a férfit.") De ha belegondolok abba, hogy alapvető tisztelet kevésbé "testközeli" szolgáltató kapcsolatban is illendő, a köszönünk, ha bemegyünk a  boltba...