Igyekszem a holnapra hangolódni...
Visszaemlékszem korábbi szexuális fantáziáimra, mert valahogy se testem, se lelkem nem kívánja, hogy egy vadidegen úrral ágyba bújjak... (Ebben a kor nem is játszik szerepet, ha egy fiatalra gondolok, akkor sem oldódik a feszültség...)
Pedig képzeletben jól működik! Elképzelem, hogy a férfi, aki aki megvásárolta a testemet, alig bír már magával, annyira vágyik arra, hogy magáévá tegyen. Mélyen a szemembe néz, - miközben leteszi a pénzt az asztalra, ezzel némán közölve, hogy mostmár visszavonhatatlanul az övé leszek. Ezt látván nedvesedni kezd a bugyim, alig várom, hogy alaposabban hozzám érjen, és a kedvére tegyek.
Igen, de a képzeletbeli férfi arctalan és személytelen...
Utolsó kommentek