a Dysthymia blog egyik bejegyzése megemlíti az örömlány blogot. (link: http://dysthymia.blog.hu/2010/04/21/antidepresszans_szex_1#c9873728Ó)

A bejegyzéshez fűzött hozzászólások egy része erőteljesen (könnyekig) elgondolkodtatott, vén betyár különösen:

" Ez a blog egy ügyes, nívós szellemi kisérlet, gondolati játék, messze áll a valóságtól. ... Átlátszó, erőltetett.Az örömlány aki örömöt kiván adni a hozzáfordulóknak, fel akarja emelni őket, meg szeretné érteni a pácienseit, érzelmet szeretne vinni a dologba...Életidegen.Rózsa Sándor meg Robin Hood odaadta a szegényeknek...Lehet egy örömlány művelt, lehet jó kifejezőkészsége, írói erényei, csak jótékony nem lehet, adakozó nem lehet, érzelgős nem lehet.
A tévedés jogát fenntartva, lehetőségét kizárva."

Akkor most mit csináljak? Főleg azután, hogy ezt is elolvastam, szintén vén betyártól:

"'@örömlány oromlany.blog.hu: Köszöntelek!Végigolvastam a posztjaidat.Érdekesek, szellemesek, olvasmányosak, gratulálok.
De a hivatásos prosti-pályán nem sok jövőt jósolok Neked.Semmit.Kényszerhelyzetben sem.Csak aki gátlástalanul tud, gondolkodás és érzelmek nélkül tud úgy élni, mint egy prosti, csak az marad meg a pályán.Mit mondjak, majd meglátod?Én szóltam!:P"

Értem, tehát nem lehet az ideáim után menni, azok megvalósíthatatlanok...,  ezen a piacon meg főleg. Biztos? Igaza van vén betyárnak?

De akkor mit csináljak? Mivel kényszerpályán vagyok, tudósítok arról, hogy mit élek meg az út során, és hogyan alakulok a világ keménységéhez. Hajlik, vagy törik? Reméljük a legjobbakat.

Csodák vannak?