Írja Kerekes Tamás Szecsődy Péter regényéről. Ha most itt valaki azt mondja, hogy ez reklám, akkor szerintem hülyeséget beszél, csupán szeretnék néhány gondolatot megosztani egy általam évekkel ezelőtt olvasott könyvről, ami egy örömlány napjain keresztül bemutat egy korszakot, rendkívül színesen, érdekfeszítőn, a vége előtt szinte letehetetlenül.                                (a recenzió linkje:  http://zold.virtus.hu/index.php?id=detailed_article&aid=79094&recommend=1) Legszívesebben másolnék ide néhány részletet a regényből, de nem találom a könyvet, nyilván valakinek kölcsönadtam és nála maradt.

Azoknak mindenképpen érdekes olvasmány lehet, akik szívesen látnak bele más életébe, és szeretik az igényesen megírt, cselekményes, jó atmoszférájú irodalmat, esetenként fülledt erotikával fűszerezve.

Élmény volt olvasni az Örömlányt, pedig akkor még eszembe sem jutott, (sőt, biztos, hogy nem a könyvtől kaptam kedvet) hogy magam is gyakoroljam ezt az ősi foglalkozást... lehet, hogy onnan a névválasztás??

„Örömeink maguktól múlnak el, fájdalmainkat önvédelmünk oltja ki, ami meg marad, az jellegtelen, érdektelen."