Érdekelne, kinek mi a legfontosabb, mi a leglényegibb a szeretkezésben?

Gondolom korosztályonként más-és más lehet erre a kérdésre a válasz. A saját válaszom jelenleg az, hogy megtanít a jelenben, az adott pillanatban lenni. Eltűnik minden, a külvilág, sőt saját belső, gondolati világom is, eltűnik a múlt és a jövő. Csak az van, ami éppen van, a jelenben való teljes létezés, egyféle időtlenség.

Részemről működik az, hogy amíg a vendégemmel vagyok csak Ő létezik számomra, mint az igazi és egyetlen férfi, persze kérdés, hogy így lenne-e, ha olyan valakivel kellenne lennem, akit nem sikerül megszeretnem valamilyen külső-belső tulajdonságánál fogva... Lehet, hogy kevéssé érthető az, amit leírni igyekszem: arról szól az érzés, hogy addig, amíg együtt vagyunk, úgy szeretem, mintha a vendégem lenne a szeretett férfi, örülök az örömének, az öröme konkrét kifejeződésének is:D.

később, miután elmegy, kellemes emlékként gondolok rá.

Ezzel a hozzáállással annyi a gond, hogy nem lehet "futószalagon" dolgozni, ennélfogva jól keresni se lehet vele, pedig az most nagyon fontos, és nem a csilli-villi cipőcskék miatt....