"Általában, amikor meglátunk egy pasit, függetlenül attól, hogy néz ki és milyen a mérete külsőleg, azon fantáziálunk, vajon mekkora szerszámmal rendelkezhet. ...

Sokan azt mondják, meg kell nézni a kézen a középső ujj méretét és formáját, abból ugyanis következtetni lehet a farok formájára, méretére.

Ezt persze mondták már a a pasi orrának méretére is, de ez szerintem hülyeség. ...

Van ugye a kicsike, ami akkor is kicsi marad, ha felizgatott állapotba kerül, és sajnos messze van a normál mérettől, közelebbről vizsgálva is csak kb. 13 cm. Aki ilyen mérettel rendelkezik, az általában kisebbségi komplexusban szenved, és élete végéig problémát okoz neki a pici fütyi. .... Mindig dicsérni kell...!

Egynéhányszor viszont találkoztam olyan hímvesszővel, ami első ránézésre szintén méreten alulinak tűnt, mégis mikor jól felizgatott állapotba került, igencsak nagy meglepetéseket tudott okozni. Hosszúsága megkétszereződött és az átmérője sem hagyott kivetnivalót maga után, mert miután felállt, bizony nehezen lehetett marokra fogni.

A normál méretet már akkor meg lehet állapítani, amikor még csak lóg, mint csümölcs a fán. A 15-19 centis már normál méretűnek nevezhető, bár az átmérő még itt is változhat izgatás után.

A döbbenet számomra 21 centi után jön. ... Persze akadnak olyanok, akik tudván milyen mérettel rendelkeznek, nagyon finoman tudnak bánni vele.

A méretek mellett azért vannak formák is.

A ceruzaforma általában mindig hosszú és tök egyenes, kicsit idétlen szerintem, de van, aki ezt kedveli.

Aztán ott van  az a forma, ahol a pénisz a makkig rendben van, de ott már eltér a normálistól, hol túl bunkó formájú a vége, hol balra áll, hol pedig jobbra, vagyis ferde.

Végül is mindenkinek más az ízlése, van aki a kicsit szereti, van, aki a hatalmassal is megbirkózik."

A részlet Julie Mine: A szex fogságában, avagy egy budai szalon titkai című könyvéből való.