Nem, nem tudom abbahagyni ezt a blogot.

Vannak olyan írások, melyek itt meg sem jelentek, nem csak sajátok, azokból és ebből a blogból születik majd egy könyv, olyan öszvér-féle, egy kicsit ez, egy kicsit az. Tanulmány is, szórakoztató is, ám - remélhetőleg - mindenképpen tanulságos.

Addig, amíg elkészül, írok itt.

A szerelem és szeretkezés, a szex csodájáról, mert van.

A mese és a csoda él, csak hagynunk kell, hogy megszülessen bennünk.

Biztos vagyok abban, hogy mindenki életében van egy pillanat, amikor találkozik legbensőbb önmagával, méghozzá úgy, hogy egy másik ember szemében látja azt meg.

Ebben a pillanatban a külvilág gyökerestül változik meg, kifordul tengelyéből, - ennek egyetlen oka van: Te magad változol sarkalatosan. A kiváltó ok pedig az a pillanat, amikor a másik szemében megláttad önmagad.

Ettől a pillanattól kezve az érzékeid felerősödnek: a színeket élesebben látod, szaglásod és ízlelésed olyan lesz, mint gyerekkorodban.

Ettől a pillanattól kezve ragyogsz és a világ veled ragyog.

Ragyogásod észreveszik mások is, különféle reakciókat váltasz ki az emberekből, sokan veled örülnek, pusztán attól, hogy látnak, vagy hogy beszélsz velük; mások zavartak, idegesek lesznek tőled, szerencsére ők vannak kevesebben.

 Az "egyek vagyunk" alcím mostanában kezd még mélyebb értelmet nyerni.

Hamarosan megosztom ennek a tapasztalatait.