Kedves Olvasók!
Köszönöm érdeklődéseteket, aggódásaitokat, esetleges és meglehetősen ritka segítség-felajánlásaitokat.
Több, mint egy év telt el az utolsó írás óta, az is egy csodálatos recenzió volt, nem saját írás.
Úgy érzem tartozom Nektek annyival, hogy elnagyolva beszámolok az eltelt időszakról.
Nos, kezdem egy "kipakolással":
Olyannyira vagyok kurva, mint szinte bárki más ezen a világon.
Mert ezen a világon minden eladó. Az élet, a szépség, a szerelem, a természet, az Isten, a HAZA. Minden.
És ha ebbe a vásárba beszállunk bármelyik oldalon, bizony nemhogy kurvák vagyunk, de rettenetesen tisztességtelen, mocskos, aljas nememberek. Bizony. És ez szomorú, nagyon szomorú. Végtelenül végzetesen szomorú.
No de!
Félre bánat, elmesélem, hogy több, mint egy éve nem szeretkeztem senkivel. Se szerelemből, se érdekből.
Miért?
Már többször írtam a szeretkezés csodájáról, isteni mivoltáról, Istenhez emeléséről.
És én ezt komolyan gondoltam, gondolom.
Hát ezért nem.
De most van két Ember.
Az egyiket már ismeritek, társszerző is volt, igen, Ő, a makker, a nagy vihart kiváltott.
A másik Embert nem, vagy ha igen, akkor biztosan nem innen.
A viharos Ember megkeresett úgy december tájt, jó lenne folytatni az írást. :)
A másik Ember pedig egy ideje kerülget, mint macska a forró kását. Vágni lehet a feszültséget, ha egymás közelében vagyunk. És sokat vagyunk egymás közelében.
Tegnap este telihold volt, némi hatással rám. És némiképp meg is sértődtem a másik
Emberre.
Hát felhívtam a "társszerzőt".
Mit ad Isten, épp külföldön van, majd hív, ha hazajött.
Pfff. Kopp. Szerencse?
Nem tudom.
Megígérem, folytatom.
Utolsó kommentek