Megtörtént.
Találkoztunk.
Gyönyörű. Lelkileg, szellemileg, fizikailag.
Azonos hullámhossz első pillanatban.
Mikor említést tett a családjáról, önkéntelenül felsóhajtottam. Önleleplezés felsőfokon. Gyorsan korrigáltam, gratulálva a szép családhoz.
Ez van. Plátói marad. Ilyen az én szerencsém...
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek