Írtam már egyszer: jó hírem van, a mese valóság...

Örömlányoknak is sikerül elérni a szeretet, szerelem, szeretkezés összhangját..

Nekem nem... nem, mert nem vagyok igazi kurva... Igyekeztem ugyan, próbálkoztam, de nincs hozzá tehetségem...

Sajnálom. Nem tudok kurválkodni, nem tudok lefeküdni hazugságnak, álságnak, élettelen, valószerűtlen elveknek, elméleteknek, tanoknak, hiteltelen áligazságoknak...

Nem tudok kefélni élőhalott zombikkal...

Nem tudok meghajolni látszatra férfinak mutatkozó álvadászoknak, és a többi - általam már jellemzett - fajtának...

Kérni se tudok... 

Emelni, szeretni igen... de az nem kell senkinek.... Sajnálom. Nem magamat, Őt, Őket...

Én jól vagyok, köszönöm. 

Tudom, hogy mit, miért érzek, gondolok, teszek.

Szelíd vagyok és békés... mindaddig, míg haragra nem gerjeszt  az ostobaság, a jellemtelenség, a cselekvésképtelenség, az élőhalottság...

Szelídségem teremt, haragom pusztít. Sajnálom...

De idézek, ismét: 

"Érted haragszom, nem ellened"