Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

örömlány

Örömlány, mert az összetett szó mindkét tagja szépet, kívánatost jelent. Blog szépségről, örömről, bánatról, szeretetről - az életről. Mert mindannyian kurvák (is) vagyunk. Okok, kérdések, történetek.

Utolsó kommentek

  • biztosbizonytalan: @Szúnyog: Mi van Veled mostanában? :) (2020.10.23. 08:48) Az élmény másik oldala
  • biztosbizonytalan: @Gloria Mundi: és válasz tőlük azóta sincs ... (2020.10.23. 08:41) Blogot írtunk 2.
  • Szúnyog: @örömlány: Természetesen. Sőt, a "projektre" is. Ma is eszembe jutott az a ház. (2018.07.18. 21:18) Rossz élmény
  • örömlány: @Szúnyog: Még emlékszik? :) <3 (2018.03.20. 09:37) Rossz élmény
  • Szúnyog: Nekem ennél sokkal szebb élményem volt egy pilisi faházban. (2017.07.11. 02:05) Rossz élmény
  • Utolsó 20

Látogatók

2010.08.10. 09:17 örömlány

Az élmény másik oldala

Megírta.

Harcedzett, sok (öröm)lányt látott vadász jórészt őszinte szavai, helyenként talán színezve, vagy épp férfimódra távolságtartóan, fantázia és érzések együttmozgása, társ a játékban, akinek van még mit megélni...

Bántó? Bókoló? Rendhagyó?

Olvassátok, ahogy tetszik, mosolyogva, vagy bosszankodva.:)

Belépés 18 éves kor felett, most tényleg:

Azt mondtam Örömlánynak, írjunk blogot! Ahol én nem pennát használok. De Ő ezt elegánsan másként értve, állandóan írásra sarkall. Pedig nem vagyok író. Na de tessék:

 

Régi makker, azaz makktárs vagyok. Még az lhv fénykorában kezdtem a rendszeres bérnőstény-látogatást. Sokfélét láttam, a nyavalygós, gecitől rettegő kis hülyétől, a rutinos mindent elnyelőig. A bombázó nádszáltól az egész estét betöltő rettenetig, akinél csak azért nem fordultam vissza az ajtóból, mert egy bátor makker sose fut el a kihívások elől.

Az útszéli feketére barnult barnáktól a magukat mindenféle barom tanfolyamokon és könyveken még hülyébbé képzett kibaszott egzotikusnak gondoló kurvákon át a csendes, valóban értelmiségi szopógépekig, sokféle lyukban megfordult már a daliás főhadnagy.

 

Meg is lepődött, amikor a parancs az Örömlány vezérelte csatatérre küldte. Kérdezte is: semmi „Kulturerbe”? Itt is szétlövünk mindent? Igen, majdnem mindent – válaszoltam.

Az első csata helyszínéül hazai terepet választottam, annak minden kockázatát vállalva.

 

Koranyári délután volt, amikor jeleztem: lehetne okosan tárgyalni, beszélgetni, de én inkább a szokásos hadiműsort választanám, s csapjunk össze. Úgy véltem, a másik fél különlegességéről már meggyőződtem egy korábbi, még békés beszélgetésen.

Csak egy lenge törölköző fedte az ágyút, amikor nekiálltam feltérképezni a domborzati viszonyokat. Én jobban kedvelem a sík terepet, max. két apró dombocskával, de úgy véltem, a számomra ideálisnál kerekdedebb terepen is sikeres lehetek. Igazából nem is annyira a terep, vagy az ellenfél fegyverzete izgatott, sokkal inkább intellektusa. Tud-e ezzel az intellektussal harcolni?

A domborzatfelmérés után megtámadtam a szultán sátrát. Szép sátor, kevéske aljnövényzet között. Puszta kézzel, majd érdes nyelvvel támadtam. A hosszú közelharc eredményeképp izzadt, a gyönyörpatak rámeresztésével válaszolt. Vissza nem riadva, folytattam az ostromot, míg csak el nem kezdett folyamatosan remegni. Ekkor hirtelen átkaroló mozdulattal megtámadtam ágyúmmal a hadtest fejét, Próbáltam minél mélyebben behatolni. Oda-vissza, csak keményen. Nem tudtam ugyan teljes mélységben behatolni, de jól előkészítettem a dzsidás rohamot a szultáni sátor ellen. Hirtelen visszakozás után, újból előre, nagy döfés. Csak úgy nyekken. Csapataink teljesen összekavarodnak, szoros átkarolásban izzadnak kegyetlenül. Forgolódás, pozitúrák váltása, én meg csak döfködöm. Néha nyöszörögve ernyed, majd szorít, majd újra és újra. Kellő legyengítése után hangos csatakiáltás mellett durran az ágyú.

Visszavonulás, erőgyűjtés, majd kezdődik elölről az egymásnak, egymásba rugaszkodás. A harmadik lövésre már nem igazán marad idő. Inkább hadgyakorlatot tartok jelenlétében. Tetszik neki.

Elvonul. A főhadnagy csapzott, fáradt. De a csata hevére gondolva újra vigyázzba vágja magát. Ajjaj, ez folytatódni fog – gondolom vegyes érzelmekkel. Mert jobb volna egy másik háború, de ezt is szívesen folytatnám…..

 

Eltelt pár hónap.

Basszus, kéne. Mert ilyen vagyok. Mindig a baszáson jár az eszem. Pedig tudom, nem ez a lényeg, tudom, ez egy kapott öröm, hogy továbbadjuk magunkat, tudom, hogy a környezetünk, utódaink iránti felelősség messze mást tart fontosnak. És hiába a tiszta ész, katonám jól szervezett erőként rendszeresen megpuccsolja a legszebb elképzeléseimet is. Mit tehetek én, zsenge civil?

 

Meglátogattam Örömlány főhadiszállását.

Hamar a lényegre tértünk. Szerintem ő éppúgy baszni akart, mint én. Hogy ő miért vágyott rám, vagy, hogy rám vágyott-e, azt nem tudom. Én vágytam az intellektuális támogatású ütközetre. Vágytam arra, hogy a csata elméletében is oly képzett csatapartnerem legyen. Aki meg szeretné magát adni.

Úgy készítette elő a csatateret, mint egy profi kurva. Jöttek a mécsesek, a tiszta lepedő. Tetszett. Mert tudtam, ezek a mozdulatok nem a profi, hanem a vágyódó mozdulatai. Akkor is, ha most éppen egyformák. Rövidebb nyalást, gyorsabb lövést terveztem.

Aztán elfeküdve, a fáradtság, a kényelem, a lustaság, a „miliő”, a várakozás, az Örömlány különlegességének, egyediségének tudata átformált. Hirtelen hosszas élvezkedésre, hosszas csatára vágytam. Ez egy kence hiányában nem túl jó masszázzsal indult. De így is érzéki volt. Minden érintés jól esett. Ő is tudta, ez így nem az igazi. Megfordított, s nekiesett a főhadnagynak. Ezt már „olajozottan” tette. A főhadnagy lingammá nemesült. Massz-massz. Teljesen mindegy, nyitva van-e a szemem. A látást felülírja a paradicsomi érzés. Áhhh, jobb békével jönni a szultáni sátorba! Megannyi cserkesz huri sem okozhatna nagyobb gyönyört valamely konstantinápolyi virágos kertben. Azt hittem, a lingam hamar elalél. De nem! Botorság is volna. Ez az érzés jó volna az örökkévalóságban. Hosszú idő után mégis eszmélek: a lingam nyílásában is jártál? – Nem, majd, nyugi – hangzik a válasz. Óhhh, mi jöhet még! Az olajba egyre inkább keverednek gyönyörcseppjeim, majd a paradicsom egyre rejtettebb zugaiba jutva szájába veszi. Hol a nyelve, hol a keze izgatja a lingam végét. Majd egyik keze ánuszom felé kalandozik. Ritmusosan puhuló és keményedő lingammal élvezem a hátsó bejárat környékén okozott gyönyört. (Basszus, van valami igaza a buziknak? – fut át az agyamon. Kezdem megérteni az eufemizáló – amúgy hazug – meleg kifejezést.) A kezei fel- és lefelé járnak, közben orsós, tekergető mozdulatokat téve, be-betévedve a gyönyörnedvek barlangjának bejáratába. Nyelve körbenyalja, megszívja, majd végignyomkodja.

Hirtelen felülök. Valami olyasmit mondok neki, hogy beteszem, vagy megduglak. Igen, ez így tiszta olajosan nem megy, tudom. Ki sem esve a gyönyör révületéből kibotorkálok a fürdőbe. Ő közben előszed egy tiszta törölközőt. Mint egy profi, fut át az agyamon, tudva, hogy nem az. Igazából rendkívül izgat az a természetesség, ahogy meztelenül, vídia keménységű fasszal állok őmeztelensége előtt. Perverz is lehetek. Élvezem, hogy nem én vagyok életében az első farok. Élvezem, hogy magas intellektusával együtt fogom mindjárt megdugni. Akkor is, ha most, itt a kádban nem kapja be. Most kéne írnom a FÉG-ről! Nézzék el régebbi makkerek, hogy kihagyom. Csak annyit mondok a makktársi farokszolidaritás jegyében, nincs pörzsölés-veszély.

Vissza a küzdőtérre!

Betenném a faszom, a la natúr. Gumi nélkül, érezni szeretném a nedves pina melegét, birtokba venni teljes egészében, közvetlenül...

Szétnyallak, gondolom, s különösebb teketóriázás nélkül, egy-két udvariassági kör után már számban a csiklója. Nem nagy, nem amolyan kicsifaszféle, de még szopogatható. Vertikális, horizontális nyalás. Tudom, tiszta, de talán a lingam-masszázs némi képzettársításra ragadta, így átható pinaszaga van. És íze. Most ez a jó. Határozottan nyalom, de kell neki a hüvelykezelés is. Lejjebb is kell tévedjen a nyelvem, majd pár remegés után beteszem egy, majd két ujjam is. (Lehet, hogy hármat kellett volna?) Vibrál az egész nő, néha erősebben megremeg, szorít, majd kicsit ellazul. Basszus, ekkor jövök rá, jók a cicik. Milyen makker vagyok - gondolom magamban – ezt a csatában észre se vettem? És szereti, ha erősen megmarkolom. Ilyenkor kéne legalább még egy kéz, ha a korpásra is gondolok.

Nyúlok a vegyvédelmi után. Hamar felöltöm, közben végigsuhan az agyamon, milyen pózban kéne lőnöm? Konzervatív és egyben lusta vagyok, szemből támadok. Hajlok jobbra, hajlok balra, néha fekszem, néha térdelek. És nyomom. Néha kiveszem, simogatom vele csiklóját, majd keményen tövig. De ááááá, ezt nem lehet ennyiben hagyni. Faszbennmarad fordulás. Jöhet a lovagló tudás! Egyszer rám fekszik, vad csókolózás (már eszembe se jut, hogy ez profibb helyeken extra), máskor felül, nyöszörögve csúszkál, s én megmarkolom a melleit. De mit is látok? Ahhhh! Hajtincsei el-elfedik az arcát, ide-oda lengenek a sejtelmes fényben, a farkam meg egyre könnyebben jár a folyósan lucskos pinájában. Igen, olyan, mint egy céda. Mint egy Csodacéda. Csoda, mert tudom, hogy ő kulturáltan szereti a baszást. S fegyelmező kulturáltsága mellett olyan most, mint egy hülye, kis, pináját tekergető tinikefegép. Vagy éppen nagyon is más. Ez így együtt büszkévé is tesz. Minden vágyam hát, hogy élvezzen. Minél nagyobbat és minél többet! Mert ezzel a nővel jó szexelni. Szeretkezni. Majdnem szerelmeskedni.

Jó volt a háborúskodás is, de ezt hogy nem vettem észre akkor. Hiába no, rutinos makker is holtig tanul.

Aztán még olyan perverz gondolatom is támad, de jó lenne, ha most valaki más betenné neki a korpásba. Igen, gondolkozom. Most ráérek. Most ő élvez, én ebben gyönyörködök. Majd bekapcsolódok, de nem most, mert akkor lerövidítem a mézes ötperceket. Nem, most még is jobb, hogy nem teszi be senki. Ezt a céda-vonaglást nem szeretném megosztani mással. A mécses derengő fényénél hullámzó, nyöszörgő nő most az enyém. Meg is markolom melleit. Keményebb mozgással reagál. Ahh, csak bírja az öreg egyszemű, el ne törjön! De nem, ez a nő ismeri, tudja. És szereti, ami a legfontosabb! De kár, hogy nem próbálhatom ki 10 évvel korábban is. És igen, kéne még kettesben folytatni a gyakorlatban megjelenő elméleti szexképzést, minek néha hangot ad írásban. Vajon lesz utána petyhüdt-kezelés?

És igen, egyszer rá kell vennem egy csoportos szexbulira. Mert az is érdekelne Vele. Az örömet okozó Aligörömlánnyal. Érdekes, még mindig bírom. Pedig mióta nyúzza már a farkamat. A múltkoriban elmentem valakivel 2 perc alatt. Most? Egy-két órája facsarja és még hosszan bírnám. (Látjátok női feleim, ez tőletek is függ. Szüzességem elvesztése is 70 perces menettel volt. De arról talán majd egyszer valahol, valamikor máskor.)

Elég volt! Jó így és folytatnám így, de mégis. Döntök, újabb forduló, kemény dugás és lövök. Tán hangos is voltam. Nem tudom, arra a pár másodpercre még nekünk, férfiaknak is megállhat az élet.

Tudom, most továbbnyomva, a felszerelés cseréje nélkül jöhetne a következő. Annyira fáradt sem vagyok, mégis úgy vélem, most elég volt. Kiterülök. Tudom azt is, most kéne az utójáték. Ezzel egy profinál kevésbé foglalkozom, itt próbálkozom vele, de tudom, hiányérzetet hagytam. Most kéne a petyhüdt kezelés, majd az újabb, aztán még egy, s talán az után is egy. Addigra reggel lenne. Győz a munkalelkiismeret. Öltözök.

Ez kurvajó volt.

 

De a főhadnagynak válaszolva: nem, még nem lövünk szét mindent. Majd legközelebb, ha lesz, talán……

 

19 komment

Címkék: élménybeszámoló


A bejegyzés trackback címe:

https://oromlany.blog.hu/api/trackback/id/tr122211135

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

garbox 2010.08.10. 11:29:50

Sokan hiányolták régtől fogva a szaftos részleteket. Most megkapták (megkaptuk). Ráadásul a "makker" irodalmi stílusa ellen se lehet kivetnivalónk. Blogolvasóként azt kell, hogy mondjam, csak így tovább. De Örömlány korábbi szóhasználata szerint most mégsincs jó kedvem. Magánügy.

örömlány · http://oromlany.blog.hu 2010.08.10. 17:04:25

@garbox: Reméltem, jó kedvetek támad egy (részint jellemző?) férfioldalú megközelítéstől.

Szúnyog 2010.08.10. 18:58:46

Azért ennek a nagy "makker hírességnek" lehet, kicsit nagy a szája. Ilyen körülmények között csak egyszer??? Persze tudna ő 100-szor is, csak mégse.
Amúgy meg irigyelem. Mindig az ilyeneknek áll a zászló.

örömlány · http://oromlany.blog.hu 2010.08.10. 20:08:29

@Szúnyog: Ugyan már... az ilyeneknek is lehet szerencséjük.:D A viccet félretéve, kérdés, mit is értesz az alatt, hogy áll a zászló... Szerintem az előszót olvashatta el, de lehet, hogy a fülszöveg volt.:) Még egy ilyen találkozás esetén is tenni kell azért, hogy a "teljességig" eljusson, bármilyen tehetséges "műértő" is valaki.

Szúnyog 2010.08.10. 20:29:52

@örömlány: Azt értem alatta, hogy ő bejutott hozzád. S nem tudom mit kellett ott tennie, amikor Te olyan értően "kezelted".

garbox 2010.08.10. 20:39:05

@örömlány: Részint jellemző? Megint egy kérdőjel...

örömlány · http://oromlany.blog.hu 2010.08.10. 22:30:52

@Szúnyog: Ott, a "kezelésnél"? - Hagynia, átengednie kellett magát az élménynek és az érzésnek.
Később is jobban járt volna (lehet), ha "belefolyik" az érzésbe és nem kívülről szemlélődik. Talán hosszasabban megélte volna az időtlenséget és a végtelenséget.

örömlány · http://oromlany.blog.hu 2010.08.10. 22:38:06

@garbox: Az írásnak - az én olvasatomban - egy része volt "makkeresen férfias", más része betekintést adott abba, mi van a "fal mögött".

vén betyár 2010.08.11. 14:06:37

Ez minden pénzt megért... :D

tapangász 2010.08.11. 23:15:12

Köszönöm a másik oldalnak is a beszámolót.

Én is LHV tag voltam radorado néven, és ebből is látszik, hogy ott azért "válogatott" volt a tagság. Régi szép idők. :)
(Anno pár beszámoló összesítést elmentettem, lehet, hogy a "főhadnagy" tulajdonosa is szerepel valamelyikben...)

Egy korábbi bejegyzésnél volt szó arról, hogy külső szemlélőként nézzük a világot sokszor szex közben is, és arról is, hogy egyikünknek sem tetszik ez, és a korral még romlik is.
Azért az jó, hogy mindkettőtőknek maradandó élmény volt ez, így az igazi.

theshadow · http://hackstock.blog.hu/ 2010.08.26. 10:12:34

Üdvözlet a régi LHV-s társaságnak, wilddog néven tevékenykedtem. Ugyan nem sok beszámolót írtam, de néhány makktárssal és lánnyal jókat beszélgettünk a chat-en.

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.08.29. 23:28:44

Van neki írói vénája :) De azért szomorkás, h így áll hozzá. És, h ha akkor makker vagy macher vagy spíler, akkor miért fizet a szexért ...

örömlány · http://oromlany.blog.hu 2010.08.29. 23:36:57

@Gloria Mundi: A vénáját, azt én is felfedeztem.:) Kifejtenéd, hogy mit látsz a hozzáállásában?

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.08.29. 23:46:48

@örömlány: Csak, amit a magukat nagyon ffiasnak feltüntetni vágyó pasik hozzáállásában általában. Ez a katonai nyelvezet pl tipikus. Egyébként persze ősrégi. Élvezem, és jópofa, de látszik, h a pasik a sebezhetőségüket, az érzelmeiket ezek mögé a paravánok (sztük várfalak) mögé rejtik. Aztán, ha kicsit közelebb kerülsz hozzájuk, kiderül, h mekkora színház.

örömlány · http://oromlany.blog.hu 2010.08.29. 23:50:31

@Gloria Mundi: Igen.:) De valamiért szükségük van a saját színházukra...
süti beállítások módosítása