Lassan három hónapja lesz, hogy elindítottam az "örömlány-projektet" és ezt a blogot.
Háát, közhely, de nyugodtan mondhatom, hogy gyenge kezdés után erős visszaesés jellemzi eddigi tevékenységemet.
Egy valamirevaló mai modern nő (szingli) ennyi idő alatt több pasit rángat az ágyába, mint én... Na jó, ő nem kér érte pénzt.:D - bár információim szerint ez az ingyenszex többe kerül a pasinak, mint a fizetős... A konvenciók azért erősen hatnak... Vagy mint ahogyan korábban panaszkodtam, ennyi szex még az egészség megőrzéséhez szükséges mértéket sem éri el. Nem is csoda, hogy jól esik/esett a szex azzal a néhány "vendéggel", akik valahogyan fenn akadtak a rostán. (Így legalább nem volt okuk panaszra, hogy az örömlánynak nem jó.:P)
Örömteli, hogy a "nagy számú vendégsereg" majd mindegyik tagja keresett újra, - ketten nem, érdemben: a nemfizetős, meg az, akit "veszélyesnek" véltem. (A nemfizetős egyébként rendezte elmaradását.)
Az örömlány-projektből kifolyólag megismertem néhány embert, akiket enélkül bizonyára nem, és örülök, hogy találkoztam velük.
Ami az önmegismerést illeti, bármily furcsa is, segített felismernem néhány olyan dolgot, amiket ugyan megoldottnak véltem, de megoldás helyett jó mélyen elraktároztam magamban. Persze van még tovább is, tudom, de hogyan...?
Ami gond volt az, gond maradt sajnos továbbra is. Sajnos az anyagi nehézségeket nem sikerült megoldanom, hiszen ez a "kiruccanás" még a megélhetésemet sem fedezte, a korábbi elmaradások csak növekedtek... Pedig lehetetett volna másként is, ha túllépek az ideáimon, a saját lelkiismeretemen. Mindig kerültem azokat a helyzeteket, ahol párkapcsolatban élő férfival kerülhettem volna valamilyen férfi-nő viszonyba, most mégsem ez okozott lelkiismeretfurdalást, hiszen ahol valami már nem működik, ott inkább segíthet egy kötetlen örömszerzés, hozzájárulhatok a másik fél testi-lelki jobblétéhez... Sokkal inkább az zavar, hogy a szeretkezést olyan szent dolognak gondolom, amihez szeretet és szerelem, elfogadás és önátadás nélkül nyúlni nem szabad. Ezért a résztvevőknek arra az időre "szeretővé és szerethetővé" kell válniuk, ami nem könnyű. És még csak nem is a pénz okoz galibát, sokkal inkább a berögzült viselkedésminták. Valószínűleg épp ezért nehéz számomra a kapcsolatfelvétel, a "mit vállalsz - mennyiért" kiinduló kérdésből...
Mi a biztos? Továbbra is hiszek abban, hogy az a szexuális kultúránk, amelyben a szexualitás az anyag felé fordulva eltávolodott a szellemiségtől alakítható, és segítségével újra szellemi dimenziókba emelhető a testi szerelem, ami képes összekötni a földet az éggel.
Utolsó kommentek