"Három perc alatt vége volt a legjobb szándéka és legnagyobb igyekezete ellenére. Semmit sem tehetett ez ellen, amíg meg nem értette, hogy annyira lekötötte az orgazmus -  a sajátja, a nőé és az időzítés -, hogy nem tudott odafigyelni a saját érzéseire.

Amikor ezekre az érzésekre és érzékelésekre nem csupán közbeeső állomásokként kezdett gondolni, hanem olyan élményekként, amelyeket önmagukért is érdemes élvezni, két változás történt: tudatoabbá váltak benne saját érzései, és lehetővé tették, hogy ideiglenesen csökkentse az ingerek tempóját és saját nemi izgalmának szintjét mindazokban a pillanatokban, amikor úgy érezte, hogy idő előtti csúcshoz közeledik. De - ami legalább ennyire fontos volt -a pozitív összpontosítás ezekre az érzésekre, nüanszaikra és változataikra és a velük járó kezdeményezésekre és reakciókra feloldotta a korábbi, öntudatlan sietséget is, hogy mindennek vége legyen. A korai magömlés megszűnt.

Megértette az emberi viselkedés nagy látszólagos ellentmondását - ha az ember megpróbálja figyelmen kívül hagyni, "uralni" az érzéseit, az nem nagyobb, hanem kisebb önuralomhoz és szabadsághoz vezet."

Marc Fasteau lényegi dolgot írt le fenti című könyvében. Az időtlenség  megélésének, a magömlés szabályozásának a kulcsa az érzésekbe való belemerülésben, a tudatosságban rejlik, elfojtásuk, vagy figyelmen kívül hagyásuk helyett. Tehát minél jobban belemerül a nő és a férfi a szeretkezés érzékelésébe, észlelésébe és érzéseibe, annál könnyebben tud uralkodni nemi izgalmának szintjén, az orgazmusán, és a magömlés bekövetkeztén. (További néhány bejegyzésben ennek gyakorlatáról írok majd.)

 Kérdés: miért szeretkezik bárki úgy, hogy lehetetlen legyen megtapasztalni az időtlenséget, végtelenséget és a gyönyör teljességét? (Holott ez lehetséges, mind tartós és alkalmi kapcsolatban gyaránt.)